Tizenegyedik fejezet

Rettenetesen hasogatott a fejem. Megpróbáltam felülni, de bevertem a fejem valamibe. Mérhetetlenül sötét volt. Kúszni kezdtem, míg végül kijutottam a kanapé alól. Végignéztem magamon: fehérnemű és egy -fogalmam sincs, hogy kié- ing. Gyorsan feltápászkodtam, amit rögtön meg is bántam. Próbáltam visszaemlékezni a tegnapra. Meglepetésbuli, ajándékok, megcsókoltam Kennyt, ahogy régen már számtalanszor tettem... Ben...
 Nem akartam most erre gondolni, így elcammogtam a konyháig. Az ajtóba két srác, egymást átölelve aludt. Átléptem felettük, ügyelve, hogy ne nézzek körül további itt ragadt vendéget keresve. Kinyitottam a hűtőt és kivettem egy doboz kakaót, majd kerestem egy fájdalomcsillapítót.
 Sokat ihattam. Az este további részére nem emlékszem. Fogalmam sincs, hogy Ben hazament-e, vagy, hogy Kennyvel mi van.
Brit!
 Elindultam, aztán eszembe jutott Brian és inkább mégse kezdtem keresni. Egyre jobban idegesítettek az emberkék, akik itt maradtak, így mindet elhajtottam. Hatalmas felfordulás volt. Nem is tudom, mit gondolt Brit, amikor ennyi embert meghívott ide. Miután találtam 2 törött vázát, 4 széttépett párnát, és megláttam az összevissza szaggatott függönyt, felhagytam a takarítással. Inkább felöltöztem és elmentem sétálni. A közeli pizzázóig jutottam, ott kértem egy pepperónis pizzát és egy almás sört.
 Megdöbbentő, mennyire üresnek, kiszolgáltatotnak érzem magam Ben nélkül. Mintha ide lennék kötve. Vele úgy éreztem akárhova elmehetek, megtehetek bármit...
"Your lovesick melody
is gonna get the best of me tonight
But you won't get to me if I don't sing"
 Paramore: Stop this song


Hírtelen észrevettem, hogy nem csak magamba énekelek, úgyhogy felálltam és elhúztam a csíkot. Leültem egy rég halott fa tövébe. Milyen költői..
 Körülbelül három órás ücsörgés után csörgött a telefonom. Brit hívott.
- Hey! Előre kérem, hogy ne kiabálj, mert fáj a fejem- szóltam bele.
- Mi az hogy ne kiabáljak? Tudod, hogy megijedtem? Már vagy tizedjére hívlak. Hol vagy?
- Sétáltam. Beszélni akartam veled, de gondoltam Brian lefoglal- próbáltam nevetni.
- Gyere haza.
- Brit?
- Mi az?
- Mennyit ittam?
- Rengeteget. Szia -lerakta. Felkászálódtam és elindultam haza. Kezdtem sajnálni, hogy nem ettem egy falatot se a pizzából.
Otthon egész rend várt, ha azt nézzük, hogy a fél házat leromboltuk tegnap. Még mindig nem ugrott be semmi az estéről..
- Ellaaaaa- Kenny borult a nyakamba.- Végre megvagy. Azt hittem elraboltak, vagy megerőszakoltak.
- Sétáltam- eltolt magától és megláttam az arcát.- Jézus! Ez Ben volt?- mutattam a monoklijára.- Annyira sajnálom! Részben az én hibám.
- Részben? Ella! Nem kellett volna megcsókolnod!- Teljes hangerővel üvöltött Kenny. Nagyon mérges volt.- Nem akarom, hogy egy ilyen baromság miatt menjen tönkre ez a gyönyörű románc! Most azonnal elmész Benhez és bocsánatot kérsz! Hogy lehetett ennyi eszed?!
- Mi van? Én nem megyek el ahhoz a baromhoz. Tudja nagyon jól, hogy milyen kapcsolat van közted és köztem. Semmi oka nem volt kiakadni. Ennyi erővel Britet is lesmárolhattam volna!- most rajtam volt a sor a kiabálásra. Brit az utolsó mondatom hallatán elmosolyodott, aztán csúnyán nézett rám.
- Tudod nagyon jól, hogy nincs ez rendben. El kell menned Benhez, és bocsánatot kell kérned.
- Nem érdekel. Kenny már csak három napig marad. Semmi kedvem, legalább addig Bennel foglalkozni.- Megpróbáltam elterelni a témát.- Kenny, egyébként, te miért is jöttél Sydneybe? Nem lett volna valami dolgod?
- Csak meglátogatni téged- mosolygott.
- De, azt írtad, Sydneybe jössz, és ha már jössz, meglátogatsz... vagy valami ilyesmi...
- Azt mégse közölhettem, hogy idejövök és el fogsz szállásolni.
- És, ha azt mondom, hogy nem jöhetsz?- Mekkora egy számító kis.... Hirtelen nevetnem kellett.
- Tudtam, hogy semmi kifogásod ellene- mondta vigyorogva.
Brittel együtt nevettünk fel.
- Én meg azt hittem ártatlan bárányka vagy! Simán kihasználod a vendégszeretetemet!
- Na, azért ez durva! Amióta itt vagyok, én tartalak el!
- Tényleg!- kaptam észhez.- Még mostál is rám. Oké, akkor ez mostantól máshogy lesz! Majd csinálok neked valami sütit estére.- Sikeresen elvontam a figyelmet a Ben-esetről, így gyorsan felslisszoltam a szobámba. Itt minden úgy volt, ahogy szeretem, kivéve egy széket, ami a tegnapi verekedésbe dőlhetett fel. Bekapcsoltam a számítógépemet, és addig amíg betöltött, elővettem a körömlakkjaimat. Kiválasztottam egy neonzöldet, amiről nagyon jól tudtam, hogy Ben utálja. Leültem a gép elé, és kifestettem a körmöm. Úgy két hónapja nem használtam a lakkot, kicsit be is sűrűsödött. Miután a monitoron eltűnt az Üdvözöllek! felirat, bekapcsoltam egy kis Three Days Gracet, feltekertem max-ra és írni kezdtem.
Angyalokról, akik a mennyországból figyelik az embereket és megbotránkoznak tetteiken. Elítélik őket, elfelejtik, hogy egykor ők is emberek voltak. De van egy angyal, Noah aki beleszeret egy halandó nőbe. Fentről figyeli, megbabonázzák őt a hibái. Noah úgy dönt, lemegy, megkeresi Enidet.
 Enid egy üzletasszony, az emberek úgy hiszik, munkamániás, pénzéhes, nincs benne jó. Pedig ő csak nyugalomra vágyik. Úgy gondolja a pénz megoldja azt a nagy űrt, ami benne van. Se családja, se barátai, a munkáját gyűlöli, egyetlen nyugalma a zene. Imád zongorázni.
 Noah, Enid beosztottja lesz, próbál közel kerülni hozzá. Eközben Frank, aki Enid cégével konkurens céget irányítja, üzleti okokból megpróbálja meghódítani Enidet.
Enid választás elé kerül, válassza Noaht, azt akit szeret, vagy Franket, akiről azt hiszi, hogy szereti.
Noah fél, rájön, hogy Enid nélkül nem lenne értelme a földön maradni, de azt is tudja, hogy vissza nem mehet, megtagadta az öröklétet.
 Itt mentés nélkül kiléptem a dokumentumból. Nem tetszett. Nagy álmom, hogy egyszer írjak egy fantasyt, ami jó, amibe, még ha van is szerelem, ne feledkezzen meg az ember a fantasy elemekről. Angyalok. Szeretem az angyalokat, de sose sikerül. Mindig más okkal kerülnek le a földre, és valahogy egy idő után emlékeztetnem kell magam, hogy angyalokról írok, nem emberekről.






- Miért ment el ilyen gyorsan az a három nap? Ez nem fair!- nyivákoltam Kennynek a reptéren. Briannel és Brittel kikísértük Kennyt. Épp búcsúzkodtunk.- Legalább egy napot maradj! Apa is szeretett volna látni.- Apáék holnap érkeznek, teljesen kiborultak, hogy nem találkoznak Kennyvel. Még Pandora is. Aranyos volt, mondta, hogy már nagyon megszeretné ismerni.
Ez a három nap kínszenvedés volt. Brit kitartóan mellettem állt, Ben került, és én is őt, Brian pedig rohangált közöttünk. Ő volt aki próbált mindenkivel beszélni. Otthon, mindhárom nap elkezdtem, majd kitöröltem az angyalos fikciót. Elmentem fodrászhoz és még rövidebbre nyírattam a hajam. Elől volt valamennyi frufru, hátul viszont tüsin meredezett mindenfelé. Kenny rettentő bűntudatot érzett amikor Brian panaszkodott neki, én pedig próbáltam feltűnésmentesen a legkevesebb időt tölteni vele. A monoklija besárgult és csak jobban látszott.
- Ella, ígérem írok majd!
- Telefonálj is- kérleltem. Most már bántam, hogy nem akaszkodtam rá az elmúlt napokban.
 - Tudod jól, hogy nem fogok, mert akkor sose írnál nekem. Az pedig szörnyű lenne.
Megölelgettem és pityeregve félreálltam, átengedtem Britéknek.
- Feltétlen írjátok meg, ha indul a repülőtök. Mindenképpen kijövök elétek. És ígérem, nézelődök majd házügyben.
- Köszönöm Kenny- mondta elérzékenyülve Brit.
- Majd csapunk egy házibulit. Atom lesz- nevetett Brian. Azt hiszem, ő így búcsúzkodik.
- Ne felejts el!- Szóltam utána.
- Soha- nevetett.- Minden jót. Viszlát legközelebb!- Vadul integetve néztem, ahogy távolodik, odaadja a jegyét, majd eltűnik. Szipogtam egyet.
- Jaj, nutElla, mintha a háborúba menne. Szedd össze magad!- Brian átkarolta a vállam és egy bugyinedvesítő mosolyt villantott. Elnevettem magam. Az utóbbi időbe nem is láttam így mosolyogni.
- Brian megtennéd, hogy taxival mész haza?- mondta Brit hírtelen, aztán megragadta a kezem és kirángatott az épületből. Odarántott a kocsimhoz, betuszkolt a volán mögé, majd megkerülte a kocsit és beszállt ő is.
- Benhez! Most! Nincs apelláta! Most már Kennyre se foghatod.
- De..
- Mondom MOST!
 Megrémültem, így tettem, amit kért. Hevesen vert a szívem egész úton. Nem akartam látni Bent, mert tudtam, hogy akkor megenyhülök. Meg nem is tudom, mit mondhatnék. Mit kell mondania az embernek, ha a szerelme szeme láttára csókolja meg a meleg barátját?
Megérkeztünk, és én nem akartam kiszállni. Most otthon kéne ülnöm, duzzognom és fagyit ennem. Vagy nutellát.
- Ella! Ha magadtól nem jössz ki, én foglak kiráncigálni. És az nem lesz kényelmes.- Jézus! Azért ennyire nem kéne komolyan venni...
 Kimásztam a kocsiból, majd sóhajtva elindultam. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg be se jutunk Lilian miatt. Ettől kicsit jobb kedvem lett. Mint az őrült, ki letépte láncát, vágtatott Brit az utcán át.
Petőfi Sándor: Tisza. Átdolgozta: Ella 
 Elmebeteg módjára dörömbölt az ajtón. Ben unott feje jelent meg, a szívem pedig összeszorult. Hátráltam egy lépést.
- Ben! Most azonnal engedj be!- már bent is volt.- Egyedül vagy? Remek-mondta Ben bólintására. - Ella! Gyere már!- A parancsolgatás tökéletesen megy neki...
Most először voltam Ben házába. A konyha teljesen fehér volt. Hah! Ben White... Vicces... A nappali nagy és narancssárga volt. Olyan ideális nappali, amit minden nap legalább háromszor alaposan kitakarítanak. A nappali közepén egy hatalmas sötétkék garnitúra foglalt helyet. Sötétbarna fa polcok. Annyira nagy a kontraszt, hogy az már tökéletes.
Brit fogta Bent és levágta az egyik kék kanapéra. Engem pedig a vele szembe lévőre dobott.
-Jó! Szóval, mivel tudom, hogy magatoktól képtelenek vagytok erre, elmondom én.- Előre féltem. Nem akartam azt hallgatni, amit már amúgy is tudok. Egy érzéketlen gyökér voltam.
- Ben, nem igaz, hogy nem tudsz megbízni Ellában! A kapcsolat lényege, hogy bízz a másikban. Fogd fel végre. És nem igaz, hogy annyira vak vagy, hogy nem esett le, hogy Kenny meleg!
Már nyitottam volna a számat, de a pillantása elhallgattatott.
- Ella! Barom vagy! Tudod, hogy milyen zöld szörnyike Ben... És képes voltál megcsókolni Kennyt! Nem, ez nem olyan mintha engem csókolnál meg, mivel nekem nincs farkam... És igazán lehetett volna annyi eszed, hogy elmondod Bennek, hogy Kenny homi... Meg eleve úgy mindent el kellett volna mondanod Kennyről! Még Briannek is elmesélted. Hülye vagy és tudatlan. Ami általában nem gond, mert ezt szeretjük benned. - vett egy nagy levegőt.- Oké, itt az én időm lejárt. Ennyi.- önelégülten vigyorgott, és kimasírozott. Majd visszanézett- És mi jön a békülés után?
Összerezzentem, ahogy Brit becsapta az ajtót. Aztán semmi mást nem hallottam csak a szívem eszeveszett dobogását. Benre néztem, ő pedig ellenállhatatlan vággyal viszonozta.
Félelmetes erővel szakadt rám a vágy, hogy megérintsem. Hogy megcsókoljam. Hogy megint az övé legyek. Egyszerre mozdultunk, egyszerre öleltük át egymást. Újra szabad voltam.
- Auu.. Várj! Au!- elhúzódott. Akkor láttam meg, hogy a bal keze gipszbe volt. Akaratlanul felnevettem. Kenny nagy falatnak bizonyult.
- Majd vigyázok rá- mondtam gyengéden. Lehámoztam róla a felsőt, majd megszabadultam az enyémtől is. Hirtelen beugrott a szerelemvasút, az ott elhagyott pólóm és veszettül kívántam Bent. Ledöntöttem és végigsimítottam gyönyörű felsőtestén, bőre felforrósodott az érintésem nyomán. Azonnal átvette az irányítást. Egy kézzel ügyetlenebb volt, mint szokott, de azt hiszem, ez csak még inkább felizgatott. Kevesebb, mint 4 napot töltöttünk külön, de az is elég volt, hogy ennyire kívánjuk egymást. A csókjai gyengéd harapásokba mentek át, én pedig egyre hangosabb lettem. A hátát szorítottam, úgy, ahogy csak bírtam. Minden egyes csókunk egyre szenvedélyesebb, erősebb lett.. Bár, szavakban nem, a testünk segítségével bocsánatot kértünk egymástól. Nem bírtam magammal, egyre többet akartam Benből és nem bírtam eltelni vele. A mozgásunk eggyé vált, már nem Ben és Ella voltunk. Hanem valami új, közös. A végén mindketten kielégülve hullottunk a szőnyegre, de még akkor se engedtük el egymást. Pár perc múlva újra fölöttem volt, újra csókokkal halmozta el a testem minden egyes porcikáját. Lassú mozgását csak elnyújtott sikolyokkal bírtam. Csókokkal köszöntem meg neki, ő pedig érzékien felmordult. Egyre gyorsabb és gyorsabb tempót vett fel, én pedig már nem bírtam, sikítottam, karmoltam, kéjesen vonaglottam. Egy pillanatra azt hittem nem lehet jobb, de tévedtem. Újra lassúra váltott, közben pedig cirógatott. A fülemet, a derekamat, a combomat. Éreztetni akartam vele, mennyire kielégít, így átvettem az irányítást. Gyorsabban mozogtam rajta, egyre gyorsabban miközben önelégülten figyeltem az arcát. Mikor már a kéjtől és a kimerültségtől mozdulni se bírtam, ledőltem róla.
- Szeretlek Ben!
- Mindennél jobban Manóm!- Ez volt az a pillanat, amikor nem érdekelt semmi más, csak ő. Leírhatatlanul boldog voltam. Isten! Most meg is ölhetsz, nem bánom.










Ránéztem az órára és görcsbe rándult a gyomrom. Fél hat, ami azt jelenti, hogy négy és fél óra múlva indul Briték gépe. Az utóbbi egy héten rám se lehetett ismerni. bárki hozzám szólt, aki nem a négyünk tagja, leüvöltöttem a fejét. Sikerült egy elsős kiscsajt megsiratnom.
Tudtam jól, hogy nem fogok tudni visszaaludni, így levettem a polcról a Sárkánykönnyt, Vavyan Fable elképesztően jó regényét. Akkor kezdtem el olvasni, miután vége lett az iskolának. Azóta, ha valami aggasztott, mindig elővettem és bele-beleolvastam. Kinyitottam egy random helyen és olvasni kezdtem. Navia, a főszereplő, pont lovagolni ment. Ez az egyik kedvenc részem.
 Teljesen belemerültem a könyvbe, Pandora kopogtatása a frászt hozta rám.
- Ell, lassan menned kéne Britékhez. Tíz óra van.
- Pandora?
- Igen drága?
- Mi lesz, miután elmentek?- Tudom, gyermeteg kérdés, és hülyeség, de nagyon féltem.
- Semmi- mosolyodott el. Furcsa, nyugtató-megértő hangnemben beszélt.- Hiányozni fog, és minden megváltozik, de nem áll meg semmi. És két év múlva mehetsz utánuk.
Rámosolyogtam. Próbáltam elfogadni. És Ben itt marad.
Bátrabban öltöztem fel és indultam el Brianékhez. Briték már lent pakolásztak Brian kocsijába.
- Ella. Lenne egy feladatod- köszöntött Brian.
- Sziasztok-mondtam. Brit félénken rám mosolygott. Azt hiszem bűntudata van.
- Szóval, az a lényeg, hogy nem vihetem magammal a drágámat- simított végig piros kocsiján.- Neked kéne visszavinni apámékhoz. Ők val'szeg eladják.
Elmosolyodtam. Igaza volt Pandorának: nincs világvége, csak azért mert elmegy a legjobb barátnőm.
- Tudok segíteni pakolni?- kérdeztem. Brit meglepetten mellém lépett, majd szó nélkül átölelt.
- Na! Majd a reptéren búcsúzkodunk, egyenlőre nem akarom lebőgni a sminkemet!- megdörzsöltem a hátát, majd eltoltam. Boldog-félősen mosolygott rám.
 A kocsiban csendben hallgattuk a rádiót, aztán a repülőtér előtt megálltunk.
- Ben nem jön?- kérdeztem.
- Azt mondta feltétlen kijön. Lehet, hogy besértődött.- Na igen. Az elmúlt fél évben Ben vagy önmagát vagy másokat hibáztatott valamiért. Egyszer leüvöltött engem, mert megbotlott Brit lábában. Kicsit feszült volt ő is Brianék miatt.
- Csak nem... Biztos kijön, lehet, hogy késik, vagy Annie nem engedte ki...- Ott álltam és az egyetlen ember, akibe kapaszkodhattam volna nem jött el.
A repülő fél óra múlva indult, addig vettünk egy-egy üveg kólát. Mikor már csak tíz perc volt az indulásig, búcsúzkodni kezdtünk.
- Nemsokára megyek utánatok, jó?- kezdtem bele.- Amint felvesznek az egy..
- Brit! Brian!- kiabált egy nagyon is ismerős hang.- Hála az égnek még itt vagytok! Sajnálom!- mérgesen nézett rám.- Miért nem jöttél elém? Megígérted!
- Mi? Én? Jézus! Tényleg...- tényleg megígértem.- Annyira sajnálom! Eszembe se volt, tényleg!
- Khm!-köhécselt Brit.- Nekünk indul a repülőnk..
Hirtelen elbőgtem magam és Brit nyakába ugrottam. Ezeket a könnyeket legalább öt hónapja tartottam vissza. Brit is sírva fakadt, és szorosan megölelt. Aztán, amikor elengedtük egymást felnevettünk. Biran óvatosan ölelt meg, én pedig jól megszorongattam. Adtam mindkettőjüknek puszit, majd elindultunk Bennel kifelé. Már rájöttem, hogy rosszabb, ha végignézed, ahogy a szeretted elsétál, mintha inkább nem is látod. Aztán Brit hangját hallottam meg.
- Ella, várj! Valamit elfelejtettem!- előhúzott egy pici, vörös könyvecskét. Szép, rózsaszín szalaggal volt átkötve.- Ez egy napló. Azt szeretném, ha ebbe írnád le minden napodat. Aztán, Bostonban elolvasom.
Nagyon megtetszett ez az ötlet. Elmosolyodtam és remegő hangon megköszöntem Britnek.
 Csak két évet kell kell kibírnom. Két év múlva jelentkezek a Boston Egyetemre.

Tizedik fejezet By: Brit

Már minden megvolt. A díszítés, a kaja,a vendégek, a banda ami készen állt, hogy Ella kedvenc számait játszhassa le. Brian meghívott egy csomó embert. Meg én is elhívtam egy pár ismerőst. Szóval az egész suli eljött. Márcsak Ella hiányzott. Meg persze Ben és Brian. Vagy egy órája meg kellett volna érkezniük. Az emberek már beszélgettek, ahelyett, hogy várták volna a pillanatot, amikor megkaptam Brian figyelmeztető sms-ét.
- Emberek!!! Nyomás, itt vannak -mindenki rohant a helyére, és a káosz közepette a kulcs zörgésére mindenki megdermedt. És akkor megjelent Ella, egy kibontott nutellával a kezében.
- MEGLEPETÉÉÉÉS! -üvöltötte egy emberként a tömeg. Ella kanállal a szájában megszólalt.
- Úristen! Hetedike van!!! Tudtam, hogy ma történni fog valami!
- Na most mégegyszer -mondtam jó hangosan. - MEGLEPETÉS!!! -Ellának leesett a tantusz.
- Na neeee! -nevetett. - El is felejtettem, hogy ma van a szülinapom. De édesek vagytok!- A banda elkezdett játszani, és Ella végigölelgette az összes embert, akit csak megtalált. Voltak kevésbé érdeklődők, de Ella igazi barátai, akik tényleg ismerték, vele együtt örültek. Végül amikor én jöttem, szorosan átölelt, majd megkérdezte:
- Ezt tényleg te szervezted? Illetve ti? -a srácokra nézett. -Éééértem. A telefon, a mai... De édesek vagytok! -szegénykém csak ismétli magát. A buli ténylegesen elkezdődött, mi pedig felhúztunk az emeletre. Benyitottam Ella szobájába.
- Na ennyi erővel már lennt is csinálhatnátok srácok. -két elsős próbált romantikázni. Igazán példát vehetnének rólunk...- Így kell. -majd lesmároltam Briant. Már a pólót téptem róla mire kirohantak a szobából.
- Héj, héj! Azért minket nem kéne kiüldözni -figyelmeztetett minket Ben, mire nagynehezen elengedtük egymást. Becsatam magam mögött az ajtót.
- Nos Ella... BOLDOG SZÜLINAPOT!- mondta Brian, és a kezébe nyomott, valami nagyon nyomin becsomagolt ajándékot. Ella leszedte a csomagolópapírt... majd még egyszer, és még egyszer. Amikor már a hatodik rétegnél tartott, egyszer csak elfogyott. Brian ajándéka, egy nagy csomó semmi volt! Mindenki szakadt a röhögéstől, mármint a jelenlévők: Ben, Brian, Ella, Kenny, Manson, Jake, Clare.
Ben ajándéka következett. Amint Ella kinyitotta a cipős dobozt sikítva ugrott Ben nyakába. A doboz csurig volt karkötőkkel. Ella imádja őket. Mindegyik színes, feliratos, peace jeles... Mind Ellát tükrözik. Ben nagyon ismeri őt. Én úgy igazán nem vagyok jóba Bennel, de Ellára nagyon jó hatással van, azóta, hogy megismerte csak virul. Claretől egy gyönyörű csizmát kapott, Jaketől egy dedikált Joan Jett CD-t. Ella egy óráig faggatta, hogy honnan van, de csak annyit mondott, hogy "vannak kapcsolataim".
- Boldog Szülinapot Ella! -nyújtott át Kenny egy borítékot. Izgatottan vártuk, hogy mi van benne. De mielőtt még Ella kinyitotta volna Kenny gyorsan bekapcsolta a tévét. Akkor kezdődött a lottósorsolás.
- Vááó! -csodálkozott Ella, miközben egy lottószelvényt méregetett.
- Hamarosan felnőtt leszel, (habár Amerikában csak 4 év múlva) gondoltam megveszem életed első lottószelvényét, aztán később talán önszántadból lottózol. De most figyeld a számokat! -érdekes ötlet. Bár ez csak pénz kidobás. Úgyse nyer. A lottószelvény számai: 7, 17, 27, 37, 47 . Oké, értem az összefüggést, de ki hiszi, hogy ez nyerhet. Különben is, lassan kezdek hinni Ellának, hogy balszerencsét hoz...
- És a mai nyerőszámok: 55; 49; 17; 37; 7 -mondta a nő a tévében, és tátva maradt a szám. A következő pillanatban Ella sikításban tört ki és Kenny nyakába ugrott, és megcsókolta!! Nem mondanám rendes csóknak, de egyszerű puszi sem volt. Ella egyik kezével...
- Te faszfej! -üvöltött bele Ben a gondolatmenetembe. Ben a következő pillanatban ellökte Ellát, nem kis erővel, és nekiesett Kennynek. Ütötte ahol érte, Kenny pedig védekezett. Eltelt egy pár másodperc mire reagáltam.
- Azonnal hagyjátok abba! - mondtam. Brian és Mason ugrottak, hogy szétszedjék őket, de nem sok sikerrel jártak. Ella csak kiabált,én szóban próbáltam szétszedni a fiúkat, Clare és Jake pedig ámultan figyelték az előttük zajló csatát. Mire végre szétszedtük őket, Ella kezébe vette a dolgok irányítását. Bármennyire is bele akartam szólni, nem volt jogom hozzá.
- Mi a francot csinálsz te idióta?! - vágta hozzá Benhez.
- De megcsókoltad, te ribanc! - válaszolt ingerülten, a nyugodt, érett és barátságos természetű Ben.
- De hát Kenny BUZI!- visította Ella. Mi kívülállók legszívesebben felszívódtunk volna, de ebben a pillanatban nem tettünk semmit. Ella könnyes szemeit látva biztos voltam benne, hogy ennek nem lesz jó vége. Az ajtó előtt nyomorgó tömeg, akik bizonyára a zajra jöttek fel, lélegzetvisszafojtva figyelték az eseményeket. Ben arcáról nem tudtam leolvasni semmit. Kennyben csak a megdöbbenést láttam. Kézen fogtam Ellát, és a tömegen át bevonszoltam a mosdóba. Kétszer is magunkra zártam az ajtót. Leültem Ella mellé a földre és szépen csöndben végighallgattam amíg zokog, kiborul, majd szidja Bent.
Brianben nem csalódtam, a kezébe vette a bulit. Mindenkit leküldött, 15 perc múlva már ment is tovább a zene. Reméltem, hogy helyre teszi Bent.
- El tudnád küldeni Bent? Bulizni akarok. - kérte Ella, miután már fél órája be voltunk zárkózva.
- Igen. De biztos? Nem akarod megdumálni vele?
- Nem..- mondta teljes magabiztossággal. Felálltam, kinyitottam az ajtót és észrevehetetlenül kisurrantam, be Ella szobájába. Tudtam, hogy ott lesznek. Brian épp Bennel beszélt.
- Ben csakhogy tudd, teljesen pártatlan vagyok... De az lesz a legjobb, ha most elmész- Ben nem válaszolt. Teljes egyszerűséggel kiment, és becsapta az ajtót. De a következő pillanatban üvöltött egyet. Kirohantunk Briannel. Ben összegörnyedve a karját fogta.
- Jól vagy? - kérdeztem. Ben megint nem válaszolt. Felegyenesedett, és egyszerűen lesétált a lépcsőn.


- Már azt hittem soha nem jöttök ki- mondta Brian és megcsókolt.
- Ez most nem a megfelelő pillanat- szakítottam félbe. - Hol van Kenny?
- A lenti mosdóban.
- És van valaki, aki mondjuk segít neki rendbe hozni magát? - tettem fel a költői kérdést. Ugyanis biztos voltam benne, hogy Brian egyedül hagyta. Kézen fogtam, és lesétáltam vele.  Az emberek jelentős mértékű alkoholt elfogyasztottak, míg fent voltunk.
Berontottam. A monoklis Kenny nézett vissza rám. Elnevettem magam.
- Adjak alapozót?
- Igen köszönöm- válaszolta Kenny, mire Brian beleröhögött az újonnan szerzett piájába. Ahogy jobban megnéztem Kennyt, találtam rajta néhány véraláfutást.
 Kenny gyönyörűen eltüntette sebeit. Majd kimentünk táncolni. Illetve szabadjára eresztettem Briant.
Úgy láttam, hogy itt az idő, hogy odaadjam Ellának az ajándékát, mielőtt leissza magát.


 Bementem a fürdőbe.
- Na elment?- kérdezte Ella.
- Igen. De még szeretném odaadni az ajándékom.- válaszul felállt, és rám nézett.
- Nos, sokat filóztam rajta, hogy mit vegyek neked. - tényleg. Szinte már egy hónapja csak ezzel foglalkozom. Meg a bulival. Ben természetesen elmondta, hogy ő mit vesz, így ez az ötlet ki lett lőve. Egyébként Ben nagyon sokat foglalkozott ezzel. Nem csomagban vette a karkötőket, hanem mindenféle üzletből, csak olyat ami tetszeni fog Ellának. Joan Jett-es dolgot nem akartam venni neki... Én vittem el a koncertre!
Végül, amikor ténylegesen kiderült, hogy fölvettek a bostoni gimibe, úgy döntöttem valami olyat adok Ellának, ami emlékezteti rám, és a barátságunkra. Természetesen nem szándékoztam megszakítani vele a kapcsolatot, de tudtam, hogy a barátságunk nem lesz a régi. Nagyon fontos nekem Ella, de Brian... Brian után még az Északi sarkra is elmennék. Tudom, hogy Ellának szüksége van rám, és azt is tudom, hogy nekem is szükségem van rá. De nem lóghatunk egymás nyakában 30 éves korunkig. Ezért döntöttem úgy, hogy elmegyek Briannel. Ben vigyáz Ellára. Tudom, hogy ki fognak békülni.
Odanyújtottam Ellának a nagy ajándék szatyrot. Ella kinyitotta és kivett egy nagy piros fotóalbumot. Felnézett rám, majd vissza az ajándékra. Elkezdte lapozgatni, majd megölelt. A szemei könnybe lábadtak.
- Ella. Brian Bostonban fog egyetemre járni. A gimi végén odaköltözik. Felvételiztem egy ottani gimibe, és ott fogok leérettségizni. Aztán meglájuk hogyan tovább. Viszont ez azt jelenti, hogy a jövő évet ott kezdem, és odaköltözök Briannel. - Ella figyelmesen végighallgatott, de kicsordultak a könnyei. Ahogy az enyémek is.
- Igazából tudom -meglepődtem. - Brian elmondta. De nem bántsd miatta, én húztam ki belőle. És nagyon örülök... De, most bulizzunk!
- Hóóhóhó várj! Van még valami a szatyorban! -Ella megfordult, és kivett egy üveg Jack Daniel's-t. Kivillantotta fogsorát. Kinyitotta és meghúzta. Felém nyújtotta, és én is ittam egy-két kortyot. Ella szó szerint kirontott a fürdőből, és lerohant. Táncolt, és fél percenként belekortyolt az ajándékába. Csatlakoztam a tomboló társasághoz.
- Megvaagy cicaa!- ölelt át Brian.

Kilencedik fejezet By: Brit & Ella

Kedves olvasók! Fogalmunk sincs hányan vagytok, hányan olvassátok, de ez egy különleges rész. Mi, mint írók úgy gondoljuk ez lett a legjobb, legkülönlegesebb rész. Élvezet volt megírni.

Enjoy!

Ella 
Mason meglepődött, de szó nélkül hagyta megjelenésem. Ugyanúgy, mint régen, nem kérdezett semmit. Igaz, alvás helyett gondolkodtam, mégis kipihenten mentem le hozzá a konyhába.
-Jó reggelt Ella!- mondta mosolyogva.
-Szia- próbáltam visszamosolyogni. Félig sikerült. Leültem az asztalhoz.- Köszönök mindent. Sajnálom, hogy még mindig a te nyakadon lógok.
- Semmi baj- tette elém a reggelit.- Tudod, hogy nem bánom. De miért nem a barátodhoz mentél?
- Túl sokat kérdez. - nem volt kedvem beszélgetni vele Benről. Se Britről.
- És a barátnőd? Hogy van? Tudja már hova megy tovább? -szegény, próbálta elterelni a figyelmemet arról, ami fáj és pont azt találta el.
- Remekül van, nyár végén Bostonba költözik Briannel.
- Értem.- A beszélgetés ennyivel véget is ért. Nem hülye, rájött, akaratlanul is megosztottam vele bánatomat. Elvittem suliba, kicsit hála gyanánt. Megköszöntem neki mindent, majd írtam Britnek egy sms-t, hogy már a suliba vagyok és nem megyek érte. Brit válasza: Oké, semmi gond. Brian majd bevisz.
Megbeszéltem magammal, hogy a tegnapi napot meg nem történté teszem. Brit majd elmondja, amikor szeretné. Nem irányíthatom bűntudatkeltéssel.
- Szia Manókám!- Ben hátulról megölelt.- Kennytől tudom, hogy Annie-nél aludtál. Valami gond van?
- Nem, csak épp arra jártam, és anya kérte, hogy maradjak.- Muszáj lesz felhívnom anyát. Szegényt eléggé bemártottam hazugságaim szövevényébe. 
Ben mit sem sejtve bólintott. Elindultunk befelé. 
- Ella!- kiabált utánam a hang, amit ezer közül is felismerek. Most viszont nem boldogság követte, hanem gyomorgörcs. Tudok én normálisan a közelükbe lenni? És ha Brian elmondta neki?
- Sziaaa. Ne haragudj, hogy nem mentem érted, de anyánál aludtam.- sürgősen írnom kell anyának egy sms-t.- Brian, mutatok valamit, gyere!
 Elráncigáltam a többiektől, akik csak tágra nyílt szemmel néztek utánunk. Brian, egy újabb kitörésemre várva sietve megszólalt.
- Sajnálom! Nem akartalak megijeszteni. Vagy megbántani. Vagy akármilyen rossz érzelmet kelteni benned. Megbeszélem Brittel, hogy maradjon. Elmondom neki, hogy mennyire fáj ez neked. Meg fogja érteni. Esküszöm. Ugye nem haragszol rám?
- Nyugi.- most jött a pillanat, mikor nekem lett bűntudatom. Brian totálisan bepánikolt.- Ne szólj Britnek...
- Mi van?
- Megérdemli, hogy szabad akaratából döntsön. Ha el akar menni, menjen. Nem láncolom Sydney partjaihoz.
-De..
- Nem kell neki tudnia, hogy én tudom.-értetlen fején akaratlanul is elmosolyodtam.- Szeretném, ha akkor mondaná el, amikor akarja.
- Jó.. De ugye nem haragszol? Rá.. vagy rám..
Elnevettem magam. Furcsa, milyen könnyen megy vele beszélgetni. Egészen megkedveltem tegnap.
Visszamentünk és Briték szinte ugyan úgy álltak, mint mikor elmentünk. Valami mégis fura volt. Mintha szétrebbentek volna.
- Na, mi van? Nem megyünk be? Én fázok. -mondta Brian. Bementünk. 


Egész nap úgy tettem, mint aki nem is tud semmit. Brian, hogy elterelje rólam a figyelmet, ma még hangosabb és idiótább volt, mint szokott. Brit nagyon örül, hogy ilyen jól kijövök szerelmével. Ben már kevésbé. 
-Úristen Ben, durván féltékeny vagy!-kiröhögtem- Brian a legjobb barátnőm pasija,és a legjobb barátod! - Ben nem csak az én életembe kapott szerepet. Briannel legjobb barátok lettek. <3
-Kenny ilyenkor nem unatkozik otthon? -kérdezte Brian -Szívesen szórakoztatnám. -Brit beleröhögött a telefonba. Két napja a füléhez van ragadva az a kütyü.






Brian
Kicsit aggódom Ella miatt. Bár nem mutatja ki, tudom, hogy nagyon megviselte ez az egész. És egyébként hol aludt este? Beszéltem Kennyvel és Annievel is. 
 A csengő ébresztett fel gondolatmenetemből. Hál' istennek ez már az utolsó órám volt, húztam haza. Nem akartam gondolkodni, ezért max-ra tekertem a kocsiban az A7x-et. 
Otthon egy sör társaságában tévéztem, amikor szexi Britem szabályosan berontott-ami nem is lett volna rossz, ha Kenny nem lohol utána. 
-Na megvannak a cuccok?- kérdezte Kenny túlbuzgón.
-Estére? Persze! Brit is jön?- válaszoltam, mivel fogalmam sem volt, miről beszél. Erre Kenny elpirult. 
-Jaj, de most komolyan!- sürgetett Brit.
-De most komolyan, miről van szó?
-Hát, Ella bulijáról!Te szerzed be a cuccokat!
-Cica. Nem. Tudom. Miről. Beszélsz.
-Brit te szóltál neki? -kérdezte Kenny. Bírom azt a srácot.
-Hoppácska!- Brit hihetetlenül édes fejet vágott. Őt jobban bírom. 
Az egész délutánom azzal telt, hogy beszerezzem Ellának a legjobb bulikellékeket. Úgy gondolom túlteljesítettem magam. 
Basszus! Az egész délutánom elbasztam, pedig pihenni -és sörözni- akartam. Mekkora jóarc vagyok!
De végül is bírom Ellát,Brit meg kapja be! Vagyis ne. Bár ha jobban belegondolok...
Végre hazaértem, felcibáltam a szatyrokat, és éppen amikor hulla fáradtan döltem volna be az ágyba, ott találtam Britet. A kedvenc pólómban. Lehet, hogy mégsem kellett volna kulcsot adni neki.. De szexibb nem is lehetett volna. 
-Tudod, hogy ellenállhatatlan vagy cica?- kérdeztem. 
-Hát persze. Kárpótlás a délutánért.
Lekaptam a felsőmet.






Ben
Ella ma este is lerázott, Kennyre hivatkozva. Annyira nem bírom azt a srácot! Ella túlságosan függ tőle.
Annyira szeretem őt. Mindenét! Hogy szép, hogy inteligens, hogy energikus, hogy pici, hogy tudatlan. Igen. Ezt szeretem benne a legjobban. Nem tudja magáról ezeket. Elvarázsol ahogy fogalmaz. Túlságosan függ a körülötte lévőktől. És ezt sem tudja magáról. Ella még annyira gyerek. 
Anyám szokás szerint leszidott, amiért későn értem haza. 5 óra volt. Csodálom, hogy a 4 órás munkaidőtől nem ájult el. 
Túlságosan félt, amióta Jonathan meghalt. Igen fiatalon rossz társaságba keveredett. Túladagolta magát. Akkor még nem fogtam föl. 
Apám születésem után nemsokkal itt hagyott minket. Mindezek miatt nem szeretném, hogy Ella átjöjjön. 
A szobámba felérve bekapcsoltam a zenét. The Doors. Fogtam magam és kimásztam az ablakon, majd felültem a tetőre. Ismét magukkal ragadtak a gondolataim. 


Brian nemsokára elmegy, viszi magával Britet. Ella tökéletes élete darabokra hullik. Igazából megértem Britet. Bár, csak pár hónapja ismerem Ellát, én is mindenhova követném. 
Rossz lesz Brian nélkül, nagyon jóba lettünk. Brit... Brit tulajdonképpen csak Ella miatt kell. 


Velük kéne mennünk. 




Kenneth.


Kenny!
Ella felnőtt. Tökéletes barátok veszik körül. Az ember azt hinné nincs rám szükség, pedig még most is olyan sokat számítok neki, mint anno. Elég hízelgő volt, amikor megtudtam, hogy belém zúgott, de akkor már elfogadtam azt ami vagyok. A szüleimnek akkor mondtam el, amikor az első fiúm volt. Anyám megértő volt, apám félig kitagadott. Mikor anyám meghalt, kollégiumba mentem. Rá három évre megismertem Sophie-t. Első évemet töltöttem az egyetemen, épp késésben voltam. Belerohantam, és bezúgtunk egy szökőkútba. 
Most 15 éves, imádni való, szellemes, igazi lelki társ. Ellával imádnák egymást. 
Sophieval megbeszéltük, hogy minél hamarabb összeköltözünk. (És eltűrjük egymás pasijait.)




Biran
 Brit sajnos reggel elment, hogy előkészítsék a bulit. Bennel azt a feladatot kaptuk, hogy foglaljuk le Ellát. Felkaptuk Ellát és Daisyt, és lementünk a partra.
- Tudunk egy jó helyet- Ellával összemosolyogtak.
Ben bepattant hátra, én pedig megtagadtam az anyósülést. 
- Brian! Ez az én kocsim! Én vezetek! Felfogtad?- hisztizett Ella. 
- De ha egyszer imádom ezt a kocsit!
- Ellának igaza van, az ő kocsija, ő vezet- nyújtózkodott Ben hátulról.
- Nem kell védeni az asszonyt, már így is elég papucs vagy.
Ben kiszállt engem bevágott hátulra, Ellát finoman arrébb taszította és beült a volán mögé.
- Megfelel mindenkinek?! Ella szállj be!- Kiröhögtem. Attól még papucs.
 Az út további részében hátul duzzogtam, próbáltam figyelmen kívül hagyni Daisy nyáladzó kirohanásait. 
- Ben, a  kutyád rám mozdult. 
Ella felvihogott. Ben szörnyülködve nézte, majd halál nyugodtan kijelentette:
- Ella! Ha még egyszer megütöd a magas c-t, kidoblak az kocsiból! 

nyolcadik fejezet

- Fáj a fejem! Nem akarok! Nem megyek suliba!- mormoltam a párnám alatt.
- Isabella Light! Kelj fel! Olyan vagy, mint egy tízéves! Legközelebb tudni fogod, hogy ne igyál ennyit, ha másnap suli van!!- Kenny könyörtelenül lerángatta rólam a takarót.- Már rég Britnél kéne lenned!
 Ez így ment még egy fél óráig, majd miután sikeresen lekászálódtam ledöbbentem. Az asztalon minden kedvencem megtalálható volt.
- Mi a..? Kenny! Ezt te szedted össze? Ez egy kész svédasztal!!
- Tudod, én egész este nem aludtam. Nem tudtam. Nem ugyanannyi az idő itt, mint Bostonba.
- Időeltolódás! Tényleg! Köszönöm. Szeretlek.- rámosolyogtam. Annyira tiszta szeretetet érzek iránta. mintha a bátyám lenne. Vagy annál is több.- Baszki! Már ennyi az idő??? Ne haragudj, de rohanok.- Felkaptam a csizmám és kirohantam. Majd vissza.- Öööö.. Nem csomagolnál nekem egy keveset?- Szó szerint kiröhögött, majd mindenből egy kicsit egy ételhordóba pakolt.- De jól kiigazodsz a házon!
- Nem sok minden változott.. Mondjuk Pandora nagyobb rendet tart, mint Jim. Tényleg el fogsz késni!
- Értettem bátyus.- kikaptam a kezéből az ételhordót és nevetve kiugráltam az ajtón. Sokkal jobban indult a nap, mint szokott - leszámítva a fejfájást.
 Briték már kint álltak a ház előtt, mire leparkoltam. Brian másnaposan, Brit mérgesen nézett rám.
- Hol a fenébe voltál? Mindjárt elkésünk és az első órám filozófia. Brian pedig mindjárt elalszik.
- Nyugi van. Itt vagyok, mehetünk. Egyébként te hogy a fenébe vagy ilyen kipihent? Semmi karika, ásítás stb.
- Kipihent?! Dehogy is. Csak alapozó meg egy erős energiaital.- Brit ránevetett fáradt barátjára. Ő pedig..- Brian! Kelj fel! Hogy tudsz állva elaludni? Gyere már!
 Miután beszálltak elindultunk és szóba jött a tegnap este.
- Kenny haragszik rám?- kérdezte félve Brit.
- Szerintem ő senkire se haragszik, soha. Hogy megbántottad-e? Az lehetséges. De nem hiszem, hogy sokáig rágódik a dolgokon-mondtam.- Reggel már nem is látszott rajta semmi különös.
- Ella! Van kávéééd?- Brian előrehajolt. Szörnyű állapotban volt.
- Ti mi a francot csináltatok, miután elmentünk?- kérdeztem elkerekedett szemmel.
- Azt amit ti, csak mi nem az út közepén és sokkal tovább, és betépve. Eszméletlen jó volt. Csak úgy 3 napja nem aludtam semmit. Szóval van kávéd?
- Nincs, majd a suliba kapsz. Úristen! Első órám kémia!
- ÉS?- Brit azt hiszem túl fáradt volt ahhoz, hogy rájöjjön ez nem olyan nagy dolog.
- Semmi, csak végig fogom aludni. És utána angol, amit nem kéne.
 Ahogy megjósoltam kémián bevágtam a szunyát. Angolon alig bírtam ébren maradni, tesiről pedig első dolgom volt lelépni. Azt hiszem már vagy 4 hónapja nem mentem be Mr Urie órájára. Az ebédlőbe eléggé nyomott hangulatba ücsörögtünk. Brian aludt, Ben valami drogos zenét bömböltetett a füleséből és arra ringatózott, Brit a kávéját bámulta és pedig próbáltam megemészteni az ízetlen sült krumplit.
Utána lévő órákat kínszenvedés volt végigülni. Amikor kijutottam az épületből egyből a kocsimhoz rohantam. Evanescence be, motor be, minnél gyorsabban el. Csak ez jár fejemben, ezért is ijesztett meg a kopogás az ablakon. Ben volt az. Kinyitottam az ajtót és kérdőn-fáradtan néztem fel rá.
- Zavarnék, ha veled mennék?
- Nem. De Kenny valószínűleg alszik. Vagy takarít, vagy nem tudom. A lényeg az, hogy ő is ott van. Nem fog zavarni téged?- Rám meredt. Rosszul esett neki a hangsúly, amivel mondtam neki.
- Miért zavarna? Nem zavar. Vagy én zavarnám őt? Bocsi, nem akartam zavarni.- azzal megfordult és elment.
- Várj!- kiabáltam utána. Megfordult, sóhajtottam.- Gyere nyugodtam, és bocsi a hanglejtésért, csak fáradt vagyok.
 Kenny, ahogy sejtettem aludt. Felmentünk az emeletre. Egyből átkarolt és az ágynak döntött. Eltoltam.
- Ma ne. Kenny itt van. Mi van, ha feljön?- Lefordult rólam, majd felült.
- Hülye kifogás. Briték sose zavarnak. Akkor Kenny miért? Ugyan az a szituáció.
 Felállt és bekapcsolta a tévét.
- Azt hiszem, az a tévé már pár hónapja nem volt bekapcsolva.-mondtam. Figyeltem minden mozdulatát. Azt hiszem mérges volt és csalódott? Nem tudom. - Egyszer olvastam egy könyvet, ahol a lány az emberek testtartásából gyönyörűen ki tudta olvasni a hangulatukat. Rá se kellett néznie az arcukra. Sokáig szerettem volna, ha én is képes lennék erre. - Leült velem szembe.
- És elsajátítottad?
- Nem. Már nem is akarom. Ha mindenről tudsz, unalmasak a kapcsolatok.
- Nem inkább könnyebbek? Ha ismered a másikat, nem bántod meg, figyelsz rá, tudod mikor hazudik. Sokkal jobb, mint, hogyha elhallgatsz a másik elől dolgokat.- Elfordítottam a tekintetem.
-  Nincs semmi újdonság, mindent tudsz előre, egy idióta meglepetés bulit se tud neked szervezni a másik. Mindenkiről első látásra tudod, hogy mi a véleménye rólad.
- De erre nem vagy képes, nem igaz?- Végigsimította a kulcscsontomat.
- De. Persze. Isabelle-nek hívták. Az a fajta lány volt, aki okos, vicces, gyönyörű, mégse tudja ezeket magáról. Mindig fiúkkal barátkozott, ők pedig nem sokáig bírták ki mellette.
- Miért?
- Mindig beleszerettek. Isabelle viszont csak egybe volt szerelmes. A bátyja legjobb barátjába, aki neki tabu volt. A bátyja, mikor megtudta, majdnem agyonverte. Egy hajszálon múlt, hogy túlélte. Joel volt a neve. Tudod Elle-nek becézte Őt. Talán akkor szerettem meg az Ellát.- Felálltam.
- Mi történt velük?- kérdezte.
- Felnőnek.- mondtam kurtán.
- És?
- Joel meghal, Elle meg hozzámegy a főnökéhez.
Csak nézett. Nem tudta mit mondjon, vagy hogy miért mondtam el. Igazából én se tudom. Szimplán jól esett.
- Ella? Te vagy fent ugye?- Kenny álmosan kiabált fel.
- Nyugi, én vagyok.- Leszaladtam. A lépcső aljában állt.- Itt van Ben is.
- Megzavartam valamit? Szívesen elmegyek sétálni.- Már fordult is.
- Már az elején megzavartad, úgyhogy nem lett belőle semmi. Ne haragudjatok, de én megyek. Szia Kenny. Szia Manóm.-lehajolt, megcsókolt, majd lelépett.
 Kenny csodálkozva állt előttem.- Valamit tettem? Sajnálom, nem akartam.
- Nincs semmi baj, csak hisztis. Azt hiszem. Egyébként is megígértem anyának, hogy átviszlek hozzá. És már fél hat van.
 Fél óra alatt összekapta magát (megjegyzem, én öt perc alatt kész lettem). Már majdnem ott voltunk amikor Kenny kitalálta, hogy kell virág. Negyed órába telt, mire az eladó össze tudta rakni Kenny különleges mellesleg gyönyörű- ízlése szerint a csokrot.
- Kenneth Recon, rosszabb vagy, mint egy lány! Általában 5 perc alatt elkészülök, majd 10 perc alatt itt vagyok. Öt perc múlva hét. Hogy lehetsz ilyen?- kérdeztem, majd becsuktam a kocsiajtót.- Remélem a kutyanyáltól nem félsz. Bobby mindenkit szeret. Meséltem már, hogy Ben kutyájával egyszerűen imádják egymást? Néha együtt sétáltatjuk őket. Annyira aranyosak.
 Anya fél percig meg se tudott szólalni, annyira sírt. Miután sikerült kinyögnie, hogy mennyire örül, hogy újra láthatja Kenny-t, beinvitált minket.
- Kicsim neked kakaó ugye?- bólintottam.- Kenny? Kávé, tea?
- Én is egy kakót kérek. Köszönöm Annie.
- Úr isten! Utoljára 14 évesen mondtam, hogy kakó, kakaó helyett. Mindig azt hitték, hogy nyelvbotlás.- Elvettem a felém nyújtott kakaót.
- Tőlem tanultad el.
- Persze azt, hogy okos, illedelmes legyek, sehogy se sikerült elsajátítanom.- Beleprüszkölt az italába. Anya nevetett.
- Az biztos. Akkora volt a szád, mint az iskola kapuja. Okosnak okos voltál te a magad módján. Na, jelen! Mesélj magadról Kenny. Hogy megy az élet Bostonban? Még iskolába jársz, igaz?
- Igen, még van pár évem. Egyébként most gondolkodok azon, hogy összeköltözzek egy lánnyal.
Anya félrenyelte a kávéját.- Egy lánnyal? De hát.. Nahát! Ez milyen jó hír!- Látszott rajta, hogy meg van zavarodva.
- Félre érted, Annie. Sophie olyan, mint Ella. Mármint, hogy úgy tekintek rá.
- Ó! Értem.
Ha anyánál vagyunk, mindig kényes lesz valakinek a beszélgetés. Most épp ő pirult el.
- Nem vagytok éhesek? Van itthon narancstorta. Kísérleti darab, de azért meg lehet enni.- Azzal kisietett a konyhába.
 Este nyolckor hazainvitált minket, azzal a jelszóval, hogy holnap iskola.
- Először is, csak nekem van. Másodszor pedig, ö.. Úristen! Nekem még vagy öt oldalt gépelnem kell! Szia anya.- Rohantam a kocsihoz. Kenny meg utánam.
- Holnap be kell vinnem, vagy megöl a magyar tanárom!
- Nyugi! Segítek. Miről, vagy kiről kell írni?
- Egy novellát, az élet jó oldaláról.- feleltem kétségbeesve. Elnevette magát.
- Komolyan te, Ella, a csupa szó és ötlet, kiakadsz egy ilyen feladaton? Negyed óra alatt összerakod.
- De.. Még semmit nem dolgoztam rajta.
- Mikor adták fel?
- Egy hete.
- Isabella! Mi a francot csináltál te eddig? Eszednél vagy? Egy olyan feladatot, amit máskor nevetve írsz meg rögtön, így elcseszni!- Kenny mérgesen méregetett.
- Minden időm Benékre megy. Egyébként örülök, hogy előttem nem türtőzteted magad.
- A világ legjobb írója lehetnél, és te nem törődsz vele. Persze, hogy nem fogom vissza magam! Kérlek szépen ne baszd el az életed.
- Oké! Oké! Még itt az egész estém. Megcsinálom, nem kell ennyire kibukni. Komolyan megijesztesz.
 Otthon mindent előkészítettem. Egy pohár kávé, chips, az ipod-om és persze a laptop. Kiültem az ablakba és nekiláttam. Írtam és írtam, igazából át se gondoltam, mit írok. Igaz, ekkor születnek a legjobb gondolataim. Kenny öt percenként bejött és leellenőrzött. Eléggé a szívén viseli az írói pályafutásom. Amikor ideköltöztünk mindent leírtam, egy szép kis történetet hoztam össze a szomszédokkal, apával és velem. Persze a nevek másak voltak, és a főszereplő lány, Anabell gyönyörű volt és tizenhat éves. Akkoriban ezért a két tulajdonságért mindent megadtam volna.
Mindig magamnál tartottam azt a füzetet és sokszor írtam bele. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor Kennyvel először beszéltem. Kint ültem a járdaszegélyen és körmöltem. Odajött, leült mellém és csak figyelt. Azt hittem ott halok meg. A helyes, tizennégy éves szomszéd srác leült mellém! Aki Anabell barátja volt. És ő most ezt olvassa. Igaz, nem jöhet rá, hogy ő Daniel.
- Te írtad? Ez nagyon jó! Elolvashatom az elejéről?
Annyira ledöbbentem, hogy gondolkodás nélkül a kezébe nyomtam a rongyosra forgatott füzetemet.
 Egy óráig ültünk egymás mellett néma csöndben. Nem leplezte mit gondol az olvasmányról. Az arcára volt írva, melyik résznél jár éppen.
- Ez.. Hihetetlen! Nagyszerű! A szereplők valóságosak, kivéve a főszereplő lány, aki túl tökéletes. De a tökéletessége miatt ilyen tökéletlen és hiteles. Nagyszerű! Kenny vagyok.-nyújtotta felém a kezét.
- Isabella. Tényleg tetszik?- néztem rá nagy szemekkel.
- Persze! Ugye folytatod? Egyébként Daniel nem való Anabellnek.
- Mi? De, hisz Daniel helyes és menő...
- Szerintem ő az az igazi üres kifutófiú. A lánynak valaki, olyan kell, aki tele van érzelmekkel. Daniel csak azt szereti benne, hogy szép.
 Később Daniel megváltozott. Sokkal jobban kezdett hasonlítani az igazi Kennyre. Egy évvel később elmondtam neki, hogy Ő Daniel és, hogy Anabell az én vágyaim szerint él. Ebből kitalálta, hogy belezúgtam. Akkor világosított fel. Azóta is ő az, aki legelsőnek elolvassa a tollvonásaimat. Vagy éppen billentyűvonásaimat.
- Kész. Elolvasod?- kiabáltam ki neki.
- Természetesen.- rontott be az ajtón.- Két éve nem küldtél nekem szimpla leveleken kívül semmit. Hiányoznak az írásaid- elvette a laptopomat. Én a kezemet dörzsölgettem. Bár meleg volt, itt az ablakba kicsit lehűlt a levegő. Elolvasta majd mosolyogva felém fordult.
- Nagyszerű. Vagyis, nem olyan, amit az ember irodalomra visz be, de kifejezi a saját érzelmeidet. Olyan Ellás.
- Ha valami fura, elvont, vagy vicces, mindenki azt mondja rá, hogy Ellás. Vagyis hát, csak Brit. 
Felnevetett.
- Tényleg tetszik?- kérdeztem ugyanolyan tágra nyíl szemmel, mint minden egyes alkalommal, amikor egy művemről kérdeztem. Szeretem, hogy mindig az igazat mondja. Volt már, hogy azt mondta a fogalmazás nem passzol a témához, vagy ehhez hasonló bakik miatt szólta le. Nagyon ért hozzá, a Föld egyik legjobb könyvkritikusa lehetne.
- Mint már mondtam, én biztos nem adnám oda egy irodalomtanárnak, de tökéletes. Minden benne van, ami neked fontos. Barátok, zene, nyugalom, a szüleid, a tengerpart.. Apropó, mióta szereted te a tengerpartot? Régen féltél a víztől.
- Nos, Benhez van köze- mosolyogtam. - Istenem. Még csak pár hónapja vagyunk együtt, mégis annyi minden fűz hozzá. Majdnem annyi, mint hozzád.
Visszamosolygott.
- Tudod Isabellám, ez a szerelem. Mindenről ő jut eszedbe, nem tehetsz semmit.
- Te már tapasztaltad?
- Tudod, hogy én beléd vagyok szerelmes.
Felnevettem. Még jó, hogy Ben ezt ne hallotta. Szereti a testvéri szeretetet szerelemnek hívni. Talán ez is valamiféle szerelem. Csak gyengébb. Vagy inkább erősebb?
- Na, ideje aludnod. Ha már megcsináltad ne késs el.- Egészen a szobámig kísért, mintha meg akarna bizonyosodni arról, hogy nem szökök el. 
 Reggel ismét ő keltett. Nagyon fáradt voltam, egy ideje nem aludtam valami sokat.
- Ella. Fontos dologról kell beszélnünk. - Kenny elállta a bejárati ajtót. Durcásan néztem rá.
- Kenny! Kora reggel van és Brit elé kell mennem. Fáradt vagyok. Nem ér rá suli után?- Rám nézett, és elgondolkodott. Tényleg elég ramatyul festhettem. 
- Nem.- mondta végül.- De meg kell vele várni Britet. Addig is gondolkodj, azon, hogy ki az akit egy kicsit is kedvelsz.
Mi van? Nem értem. Kit szeretek? Ben. Brit. Kenny, Brian, anya, apa. Már Panda is. Ennyi. Ezen nem kell mit gondolkozni. Vagyis.. Aki egy kicsit is? Angolról, Clare, meg Mark. Őket igazán kedvelem. És April. Az ebédlőből. Mellettünk ülnek a haverjaival, és sokat beszélgettem már vele. Nagyon aranyos lány. Jake, Matt bátyja, aki már sokszor segített leállítani öccsét. Persze, csak azért mert bejövök neki. De ő rendesen adja a tudtomra. Inkább hízelgő, mint taszító. Mason, akivel Ben előtt jártam. Ő is számít nekem.  Attól függetlenül, hogy szakítottunk, még mindig szekáljuk egymást. Olyan baráti módon.
- Ella!! Mondom itt van Brit, gyere már.- Kenny kiabált, ki tudja hanyadjára... Kimentem az előszobába és Brit mosolygó arcába néztem.
- Mi van? Miért fáradtál ide? És mi ez a "gondolkodj ki kedvelsz" szöveg?
- Nem fontos. De gondolkodtál rajta?- kérdezte nagy, csillogó szemmel.
- Igen.. De -kezdtem.
- És kik azok?- Kenny a semmiből teremtett elő papírt meg tollat.
- Ööö... Nem értelek titeket. De tudom is én.. Mindegy.. Szóval ugye Ben, te, Brit, Brian, Panda, anya, apa.. ÖÖ. Jake, Mark, Clare, Mason, April. 
- Mason? Ben ki fog akadni. Féltékeny dög- röhögött Brit. Örülök, hogy ennyire megbízik a barátom ítélőképességében.
 A furcsa reggel után még furcsább délelőtt kezdődött. Brit egész nap telefonált, ahogy kihallottam Kennyvel. Ben tartózkodó volt és bármit kérdeztem erről az egészről, olyan kimérten válaszolt. Nagyon zavart minden. Délután Kenny elment, Britet nem tudtam elérni, Ben lemondta a randinkat. Egyedül maradtam, így hát átmentem anyához panaszkodni. 
- Rémeket látsz kicsi. Egyébként, jól emlékszem, hogy az ipodod rakoncátlankodik?
- Anya. Nem rakoncátlankodik, csak nem tudok rá új számokat tölteni. És lehet, hogy igazad van. Kezdek paranoiás lenni.. Mindegy. Elviszem Bobot sétáltatni. Ő legalább nem furcsa. 
Séta helyett kocsiba ültünk és levittem a partra. Szegény, imádta a vizet, de se anya, se én nem szeretjük a vizet. Vagyis nem szerettem..
 Órákig 'lubickolt' (ami egy mopsznál azt jelenti, hogy próbált nem megfulladni a hasáig érő vízben), ügyelve, hogy látóhatáron belül maradjon. Komolyan, ez a kutya okosabb, mint néhány ember.
- Bobby!- kiabáltam neki.- Gyere vissza, még meg is kell száradnod.
Édes drága kutyám boldogan ugrott csurom vizesen a nyakamba. Itt kezdődött a sikoltozásom. Persze, ő erre csak megijedt, és még jobban akaszkodott rám.  
Mire nagyjából megszáradt, lement a nap. Az ölembe kaptam, és hazafurikáztam. Anya többszöri csengetésre nyitott ajtót, és nem akart beengedni. Furák ma az emberek.
 Otthon nem várt rám Kenny. Brit még mindig nem vette fel a telefonját, Benre pedig nem számíthattam. Ott ültem egyedül, kissé homokosan és vizesen és rossz érzésem támadt. Kihagynak valamiből. És akkor a homlokomra csaptam. Persze, Brian. Kicsit gy tekintek rá, mint aki Brit része, nem pedig különálló emberre. Ha belegondolok nem is igazán szoktam vele egyedül lenni. Négyesbe persze szoktam vele poénkodni, de úgy igazán beszélgetni nem. Egy éve vannak együtt Brittel és eleinte egy felfújt hólyagnak gondoltam. Vagyis, még most is így gondolom, de mindemellett tudom, hogy szereti a barátnőmet és sokat jelentünk számára. De nekem is sokat jelent? Jóba lennék én vele, ha nem Brit barátja lenne? 
Miközben ezen gondolkodtam, már ki is kerestem a számát. Hívtam, és meglepett-ijedten szólt bele.
- Szia Ella! Valami gond?
- Hey! Nem, nincs semmi. ... Otthon vagy? 
- Ja. Britet keresed? Nincs velem.
- Nem, nem őt.- basszus.. kezd ciki lenni. Látom, ő is úgy gondolja, ahogy én.- Ráérsz ma..ööö este? 
- Igen. Van kedved átjönni?- azt hiszem vette a lapot, hogy nem mást keresek.
- Aha!- vágtam rá azonnal.- Van itthon sör, ha kell.
- Ja, aha. De remélem nem almás.- elnevettem magam. Brian volt a csapat viccmestere. Mindig rajta röhögött mindenki.- Akkor egy óra múlva?
 Örültem, hogy eszembe jutott Brian. Nagyon sokat röhögtem a régi sztorijain, amik egy-egy cikis jelenetet mutattak be a múltjából. Több mindent megtudtam a bandájáról. Kiderült, hogy már egy másik bandával zenél, mint amikor megismertük. 
- Jaj, én ezt nem is tudtam! Ne haragudj, nem rémlik, hogy meséltétek volna. Brit meg úgy az első hónapokban csak arról mesélt, milyen szexi és elképesztő vagy.
Nevetett. Úgy látszik nem haragszik azért, mert nem ismerem igazán.
- Mesélj te is. 
- Miről?  Nekem nincsenek ilyen sztorijaim. Gimi előtt nem igazán voltam az a társasági ember. Kennyn kívül nem is volt igazán barátom.
- Akkor mesélj Kennyről. Hogy ismerted meg?
-  Hát, a szomszédban lakott amikor ideköltöztünk. Akkor írtam meg az első fiction-omat. Anabell volt a főszereplő. Elolvasta, és tetszett neki. Jóba lettünk és belezúgtam.
Hatalmasat nevetett. Rám nézett. És megint röhögött. 
- El tudom képzelni azt a pillanatot, mikor bevallottad neki.- megint nevetett.- Meg a fejedet, amikor visszautasított.- kidőlt a nevetéstől.- Mit szóltál?- kérdezte, amikor meg tudott szólalni.
- Meglepődtem. Azután, úgy tekintettem rá, mint egy bátyusra, mindig rajta lógtam. 
- És mikor ment el? 
- Tizenkettő voltam, ő tizenhat és ő volt a legjobb barátom. Az apja kihagyhatatlan állást kapott, és elköltöztek. Nagyon sokat sírtam miatta. Először Kenny írt és nem nekem címezte, hanem Anabell-nek. Nagyon megörültem. Havonta írogattunk egymásnak. Mindent neki mondtam el, és ő is nekem. 
- Hát ez.. szép. Biztos jó volt egy ilyen támasz. Nekem Brit az. Britnek pedig te.
- Hű. Ki gondolta volna, hogy a nagymenő, egoista Briannek van egy érzelgős oldala. -bokszoltam a vállába.
- Ki gondolta volna, hogy a túlbuzgó Ellával lehet órákig nyugodtan beszélgetni.- nyelvet öltöttem rá.- Ó! Bocsi.  Túlbuzgó és gyerekes Ella.
Nevettünk. Megismertem egy másik oldalát, amit Brit bizonyára imád. A négyesünkbe ő a legidősebb, mégis úgy tekintettem rá, mint aki velem egykorú. 
- Te jövőre egyetemre mész. Hova szeretnél menni?
- Hát.. - félénken nézett rám. Ajajj.- Jelentkeztem egy közeli egyetemre is, de a fő célom.. Nos a Boston Egyetem . Az, ahova Kenny is jár.
- Mivan??? És akkor mi lesz Brittel? Neki még egy év? És.. Utána ő is oda megy? Nekem az még három év.. Brit tudja?
- Igen. 
- Szóval itt akar hagyni. - kirázott a hideg. Egy barátom már elment Bostonba, nem akarom, hogy még egy.
- Van még valami... Annyira nem én szerettem volna közölni veled... De Britet felvették egy bostoni gimibe. Az összeköltözést.. Öhh ott tervezzük.
Megfagytam. Nem is egy évem van a legjobb barátnőmmel. Nem. Hat hónapom. Ennyi. Könnybe lábadt a szemem. Elveszítem. Az ottani egyetemre azonnal felvennék. Brit kiváló tanuló, akár egy sokkal jobb hírű egyetemre is mehetne. Oké, Brian ott akar tanulni. De Brit? Aki sokkal inkább menne egy művészeti egyetemre? Nem lehet!
- Miért Boston?- kérdeztem fulladozva.- Nem lehetne itt, Sydneyben, vagy valahol a közelben tanulni? A Boston Egyetem nem jó ennyire! 
- A szüleim is ott tanultak. Öhh Ella. Elengednél? Sajnálom, nem akartalak így felzaklatni.
Meglepődtem. Észre se vettem eddig, hogy az ingét markolom és szinte teljesen rajta fekszem. Elengedtem, majd feltápászkodtam.
- Ella! Sajnálom! Én nem kényszerítettem, hogy jöjjön velem. Ő akarta.
Futva rohantam az ajtóhoz. Ő akarta. Brit akarta. Brit itt hagy Brianért. Persze. Vajon én is itt hagynám Benért? Nem. Elég volt. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indítottam be a motort és hajtottam az első helyre, ami eszembe jutott. Ami se Brithez, se Brianhez nem köt. Ami senkihez sem köt. Vettem egy jegyet és leültem. Az előadás csak fél óra múlva lesz. Eszembe se jutott, hogy ilyen későn is adnak elő darabot. Kész csoda, hogy volt egyáltalán jegy. A Romeo és Júliát adták elő. Valami szörnyű helyen ültem, alig láttam valamit. Nem csoda, hogy megmaradt. Csak a hangokra figyeltem. Romeo szerelmes, annyira, hogy mindjárt meghal. Persze egy negyed óra múlva elfelejti Róza iránt érzett szerelmét. Meglátja Júliát. Brit is ennyire belehabarodott Brianbe?
Mercutio meghal, Tybalt meghal. Júlia sír, mert azt hiszi Romeo is meghalt. Aztán rájön, Romeo él. Tybalt mit sem számít. Én se számítok?
 Romeo holtan találja Júliát, megöli magát. De Júlia felkel. Júlia is, Romeo is halott. Minden elveszett.. Hmm.. Páris? Halott. Az akit gyűlölök, mert nem foglalkozik Júlia érzelmeivel. Törődök én Brit érzelmeivel? Törődtem én azzal, Kenny mit érez amikor elment? Az jobban érdekelt, hogy én mit érzek. Két év. És mehetek én is Bostonba. És Ben? Ben nem akar továbbtanulni. Eljönne a kedvemért Bostonba? Akarok én egyáltalán Bostonban élni? Ha nem nézzük, azt a tényt, hogy Brit és Kenny ott van.. Boston szép, de Sydney is. Szeretem Sydney-t. Kenny is mindig kinevet, mert ausztrál akcentussal beszélek. Akkor mi lenne ott?? Mindenki nevetne. De kibírnám, ha így megint ott lenne velem mindenki. Alig találkoznék apáékkal. De amúgy is elköltöznék, nem? Úgyse Sydney-be mennék egyetemre. És Brian is egyre közelebb kerül hozzám.
Tapsolni kezdtek az emberek. Felálltam és kimentem a teremből, mindenki előtt. Annyi mindenen kell gondolkoznom, nem akarok hazamenni, ahol már lehet, ott van Kenny. Elővettem a telefonomat. Hét nem fogadott hívás. Öt Brian, egy Kenny és egy Brit. Kinyomtam az értesítést és küldtem egy üzit Kennynek, hogy anyánál alszom. 
 Beültem a kocsiba és bekapcsoltam az Evanescence-t. Azonnal elhomályosodott a tekintetem. Inkább kikapcsoltam. A háznál megálltam. Anya észrevenné, hogy milyen állapotban vagyok, csak kérdezgetne. Valaki, aki igazán ismer, aki nem kérdez, ha valami bajom van. Aki tudja, hogy békére vágyom.


 Mason.


Régen, ha valami miatt kiakadtam, átmentem hozzá, se szó se beszéd, beengedett, hagyott letusolni, adott tiszta ruhát és felinvitált a szobájába aludni. Most is erre volt szükségem.

Hetedik fejezet

Drága Isabella!
 Rég írtam neked, már vagy fél éve. 
Július harmadikán Sydneybe látogatok. Egy hétig maradok, vagy tovább. Örülnék, ha találkoznánk.
 Egyébként itt minden szép és jó. Megismerkedtem egy felettébb különös és csodálatos lánnyal. A neve Sophie. Olyan, mintha egy bostoni Ella lenne, bár fiatalabb. Rengeteget sétálgatok vele, és lehet, hogy összeköltözünk. 
 Remélem megismerkedhetek drága barátnőddel, Brittel!
A repülő este hétre ér Sydneybe, ha van kedved, gyere elém a repülőtérre.
Ezerszer ölel, barátod, Kenny!
 Hét óra múlt öt perccel. A repülő késett és én idegesen toporogva  vártam.
- Ella, csillapodj már!- szólt rám mosolyogva Brit.
- Jó, jó, de négy éve nem láttam! Biztos megnőtt! Már 21 éves! Érted! Felnőtt.. 
- Ella! Akkor is négy év volt köztetek, most is annyi van! Régen is megértettétek egymást nagyon,
most is megfogjátok!
- Rendben.
Pár perc múlva- ami nekem óráknak tűnt-, megláttam.
. KENNY!- üvöltöttem, majd odarohantam hozzá és megöleltem. 
Magasab volt, mint ahogy emlékeztem és a vonásai is férfiasabbak voltak. A szeme viszont ugyanolyan barátságosan csillogott és jókedvet sugárzott mindenkinek, aki belenézett.
- Elnézést- tolt el magától finoman-, de nem tudom, ki vagy.
- Öö.. Ella.. Írtál levelet, hogy jössz..
- Ella!? Te vagy az!! Jesszus, meg se ismertelek! Hol a hajad? És miért fekete? Eszméletlenül jó!  Megnőttél! igaz, akkor még csak 13 voltál....
- kész pasi vagy! Jaj, igen Ő itt Brit. Brit, Ő itt Kenneth Recon .
- Örülök a találkozásnak- mosolygott elbűvölően Brit.
- Szintúgy. Rengeteget hallottam.. Vagyis inkább olvastam rólad. Köszönöm, hogy távozásom után, bár egy kicsit megkésve, gondját viselted, ennek a szerencsétlen lánynak- Nevettek. Én bosszúsan néztem őket. Mintha 10 éves lennék...
- Ben vágja, hogy Kenny jön?
- Szerintem megemlítettem neki telefonba...- válaszoltam bizonytalanul.- Nem tudom. A levél óta nem találkoztunk.
- Ki az a Ben?.- szólt közbe Kenny.
- Ben a pasija. Áprilisba jöttek össze, és hűde szeretik egymást. Én hoztam őket össze.- Önelégülten mosolygott.
- Az auralátó képességeddel rá fogsz jönni, hogy miért szeretem. 
- Hm..- Kenny hátradőlt és hallgatta a zenét.- Emlékszem még én ismretettem meg veled az Evanescencet.. Azóta is hallgatod? 
- Csak a kocsiban. Ha nem Amy énekel, nem tudok vezetni.
- Rossz szokás.. Ben szeretni?
- Nem, de tetszik neki a szöveg. Vagy legalábbis érdekesnek tartja.  Megérkeztünk. Apáék elutaztak, két hétig nincsenek itthon, úgyhogy itt maradhatsz. Eleinte úgy terveztem, hogy Bennel ki se mászunk az ágyb.. vagyis a házból, de aztán jött a leveled.- Mondtam pirulva, miközben kikászálódtunk a kocsiból
- Az nagyszerű lett volna. Mikor találkozunk velük?- Már a konyhában álltunk.- És melyik szobába  vigyem a  cuccomat?
- Folyosó végén jobbra. És nyolckor megyünk Brianhez. Róla már meséltem.
- Emlékszem. Ő egyedül lakik?- kérdezte a szobából kiabálva Kenny.
- Igen, tavaly költözött külön. Lehet, hogy én is hozzá költözök.. Vagy bérelünk egy másik házat együtt.- Brit boldogan hintázott a sarkán.
- Hűűű! Majd megyek zaklatni. Brit! Hol vannak a festékek?
-Én tudjam? A te házad? Egyébként a fürdőbe, a legfelső polcon.
- Te kifested maga?- Kenny elképedve nézett rám.
- Nem. Te fogsz kifesteni.Dora-t is mindig olyan szépen kifestetted 
-Dora a húgom.- mondta Britnek.- Szívesen kifestelek, de ne várj csodát!
Egy óra késéssel elindultunk boldogan. Kenny kicsit beleélte magát, háromszor visszaküldött ruhacserére- végül egy kockás ingnél és egy bőrgatyánál döntött-, és még Britet is kifestette.
- BEN meg KENNY eggyütt!! Életem két fő pasija együtt!! Megfogok halni.- nevetem, a kormány mögött.  
- Isabella, nyugodj meg.  Ne légy ekkora enegriabomba!- Szolt rám mosolyogva. Mutatóujját viccesen-fenyegetően felmutatta.
- Én ki fogok készülni tőletek.- röhögte Brit.
Tíz perces út után könnyekkel küzködve- a nevetéstől-, becsengettem Brianhez.
- Hey!- Köszönt Brian és lekapta barátnőmet. Kennyvel összemosolyogtunk.
-Kenny, ő itt Brian. Brian, ő pedig Kenny.- mondtam, amikor elengedték egymást.
- Örülök. Na gyere melegedjünk össze.- Mindannyian felnevettünk és Britre néztem. Szemtelenül mosolygott vissza, és ebből rájöttem, hogy Brian tudja.
- Bent ül, és tönkreteszi a gitáromat.- Nevettem egy nagyot és átbújtam Brian keze alatt.
- Ben! Ne nyúzd a gitárt! Nyúzz inkább engem.- Az ajtónak támaszkodva álltam és próbáltam elviselni a 'gitárszólóját'.- Van valaki akinek be szeretnélek mutatni.
- Szia Manó.- Kaptam egy gyomorremegtető csókot.- Hol van az ismeretlen?
Kenny odajött és a vállamra helyezte a kezét. Mosolyogva nézte Bent, Ben pedig fürkészve mérte végig.
- Heeey!! Inni!!!- Brian félrelökött az ajtóból és a konyha felé vette az irányt.- Ella, Ben ti még nem ihattok! Úgyhogy nektek sör. Kenny? 
- Nekem is jó a sör.
- Brit, mi Jackkelünk.
- Én almás sört!- Szóltam. Mindenki elkerekedett szemmel nézett rám.
- Milyet?- kérdezte Ben.
- Almás. Nagyon finom, almás ízesítésű, alkoholos sör.
- Nekem olyanom nincs. Olyat csak a lányok isznak. De, ha akarod leküldelek téged. Kenny, te is kérsz 'almás' sört? Neked való.
- Nem köszönöm.- mosolygott. 
- Oké akkor csak magamnak veszek, öö... Sokat. Kenny gyere, én még nem vehetek.- Indok, hogy ne egyedül menjek. Megcsókoltam Bent, karon ragadtam Kennyt és kiugráltam az ajtón.
Negyed óra múlva 12 sörrel előttem és egy goromba Bennel mellettem nevetgéltem, azon, ahogy Brian szivatja Kennyt. 
Néhány üveg sör és Jack Daniels után a szekrény aljából előhalászott monopolival monopoliztunk. Vagy valami olyasmit.
- A fenébe! Börtönbe kerültem. Így nem fogok pénzt kapni.- duzzogtam.
- De ebbe kapsz.
- Szeretem a börtönt! Brit, az az enyém!- felé nyújtottam a kezem.
- Mennyi?
- Mi?
- Amire ráléptem.
- Enyém!
- Jó de mennyi??- Mindenki nevetett.
- Ja! Kettő millió.
- Fail... Nesze.- Dobta felém a bankkártyáját. ÉN pedig Briannek adtam tovább. 
- Bankos, ha raksz a kártyámra 10 milliót, felmegyek veled az emeletre.- nézett Brit Benre.- Ha értitek! 
Kenny mosolyogva csóválta a fejét, a többiek nevettek. Brian.. Hát igen Brian épp leteperte Britet.
 -Azt hiszem ketten kiszálnak.- Nézett Briték után Kenny. 
- Na szóval! Kenny!- Ben eldobta a kockát. Hatos lett.- Mióta is ismered Manót?
- Kit? 
- Engeeeeem. Elfogyott a sör. Vagyis az almás. kérek Jacket.
- Tessék. - Adta oda a félig üres üveget Kenny.  Na igen, ő az a fajta ember, aki hagyja lerészegedni a másikat, majd amikor az illető már járni sem tud, kiröhögi. Majd hazaviszi.- Hány éve ismerem? Azt hiszem tíz. Mellénk költöztek. Aztán mi el.
- Szívszorító történet.
- Ben. Valami baj van?- Néztem rá nagy szemekkel. 
- Semmi.- Vágta rá a kelleténél kicsit mérgesebben.
 Egy óra múlva lekászálódtak Briték. 
- Nyomott a hangulat.- szólalt meg Brian. Igaza volt. Ben a fotelban fetrengett, Kenny egy széken ült, amit még sose láttam ( szerintem még Brian se), én meg a bábuk fejét próbáltam letörni.
- Először is. Berúgtunk. Másodszor. Bennek valami baja van.- mondtam. Ben felállt és kiviharzott.
- Mi a picsa? Ez a gyökér elszúrja a bulit.- Brit szeme lángolt. És..
- Brit!! Te be vagy szívva? 
- És ha igen?- üvöltött rám.- Már tabizni sem szabad?
- És nekem nem adsz??- elnevette magát. Kennyre néztem, ő pedig csalódottan nézett vissza rám. Brit is észre vette.
-  Valami nem tetszik??
- Brit, hagyd. Ez a téma kényes..- szóltam közbe.
- Nem kényes, csak kényeskedik... Mintha te annyira jófiú lennél. Leitattad a féltve őrzött kis barátnődet. 
- Brit!- kiabáltam rá.- Nem tudsz semmit!! Kenny anyja drogtúladagolásba halt meg!
Elképedt. És én is. Soha, senkinek nem mondtam el, és soha nem hoztam fel ezt a témát Kenny előtt. Most pedig egyszerre mindkettőt megtettem.
- Kenny, ne haragudj!- mondtuk egyszerre Brittel.- Nem akartam elmondani. Csak kijött. Sajnálom.
- Nem tudtam. És be vagyok szívva.. A szemed helyén éppen két csillag van.
 Kenny felállt, odament Brithez és. És megölelte.- Nem haragszom.- Amikor elengedte, mintha lett volna valami a kezében. 
- Ha minden béke és nyugalom, megkeresem Bent.- mondta Brian.
- Baszki!- kirohantam. Ben az úton feküdt.- Ha így kifekszel, elütnek.
- Nem jár ilyenkor erre senki. Egyébként se zavarna téged. Hiszen itt van Kenny, aki csak úgy hirtelen feltűnt.
- Nem hirtelen. Vagyis de, de kicsi korom óta ismerem. Hat éve a legjobb barátom, mindent neki mondok el. Tudod, ő volt az első szerelmem, de hamar kiderült, hogy ez nem jöhet össze.
- Ezzel most megnyugtattál. Beteljesületlen első szerelem. Majd négy év múlva felbukkan és rád nyomul.- felültem.
-  Mi van?? Kenny nem nyomul rám... Nem nyomulhat. Nem tud.. Lényegtelen. Neked komolyan azért van  ilyen hangulatod, mert féltékeny vagy Kennyre? Igen, Kenny volt az első szerelmem, te pedig az igaz szerelmem vagy. Ennyi, úgy gondolom nincs több megmagyarázandó dolog.- Megfogta a karomat és ő is felült. Mélyen belenézett a szemembe, majd megcsókolt. Majd újra és újra. Amikor észbe kaptam, már a melltartómnál járt.
- Mi a? Az út kellős közepén?- Húztam vissza az ingemet.
- Igen. Szeretlek.- Hagytam neki. És örülök, hogy hagytam. Soha ilyen jó szexben nem volt részem. Extrém volt, figyelmes, vad és vágyakozó. 

Hatodik fejezet. By: Brit

Kopogást hallottam a szobám ajtaján.
-Brit, kicsim, Ella téged keres, beengedhetem ugye?
-Persze Anya!- mondtam, kicsit meglepetten, hiszen nem beszéltük meg Ellával, hogy találkozunk. De ettől függetlenül örültem neki. Gyorsan eldobtam, ami a kezemben volt. Nem is tudom, azt hiszem egy füzet és egy toll lehetett. Megláttam Ellát, a szobám ajtajában. Szokás szerint az őrült, halálra szorítós öleléssel köszöntöttük egymást. Ránéztem, és valahogy olyan más volt az arca. Már ismerte a járást, teljesen nyugodtan leült az ágyamra, aztán meggondolta magát, a szőnyegre huppant, és mesélni kezdett. Az első mondata ez volt:
-Lefeküdtem Bennel.- mondta, közben kivillantotta fogsorát. Lehet kicsit öntelten hangzik, de szerintem én nagyon jól ismerem Ellát. Elég régóta jóban vagyunk, hogy tudjak róla mindent. Ella igazából mindig másképp mosolyog. Amikor mosolyog, meg sem kell szólalnia, mindig tudom mit akar mondani. Na jó, majdnem mindig. Most erre a mondatra nem számítottam. Ehhez a mondathoz, egy csíntalan, ugyanakkor büszke mosoly került az arcára. (?)
-És, mondd milyen volt?-kérdeztem, nagy izgatottsággal.
-Ugyanolyan az ágyban, mint ahogy csókol. Elképesztően jó!-mondta, de most már egy kicsit elpirult.
-Istenem de jó!Halljuk a részleteket!- Legszívesebben sikítottam volna! Mert Ella a legjobb barátnőm, és Ben is nagyon jó srácnak bizonyult.
-De Brit! Nem fogok beszámolni neked mindenről!-  még mindig mosolygott. Szerintem igenis el akarta mondani.
-Jó. Rendben legalább azt mondd el, hogy...-félbeszakított.
-Brit! Én szerelmes vagyok! Istenem, annyira szeretem Bent! Most már tudom.-Mondta, és már igazán őszintén mosolygott, szerintem legszívesebben sírva fakadt volna.
-Ella! Úgy örülök neki! Na de mondd csak! Ki mutatott be Neki?-válaszoltam, önelégülten.
-Hát persze, hogy te, Brit!-még mindig piros volt az arca.
-Komolyan ennyire jó volt?-kérdeztem még mindig önelégülten, mert úgy láttam, Ella mindjárt elbőgi magát. Láttam. Az arcán.
-El sem tudod képzelni mennyire!- Nagyon izgatott volt.- Elvitt az Ő titkos helyére. Arra a helyre, ahol már azelőtt jártam. Olyan romantikus volt.
-A szabadban?! -most már hangos voltam.- Ejha! Büszke vagyok rád! Nem is gondoltam vo...- egyszer csak befogta a számat.
-Brit, kérlek!- mondta, és levette a kezét a számról.
-Jól van, jól van..-mondtam, bár egy kicsit csalódott voltam. Szerettem volna tudni a részleteket.
-Viszont... Ben kicsit rosszul érezte magát, azt mondta, szerinte korai volt, és, hogy nem bánom-e. De gyorsan megnyugtattam, hogy ez nem így van. -mondta.
-Remek! Ahogy elnézem Ben jófej srác!- jelentettem ki, vigyorogva. Ezzel azt próbáltam éreztetni, hogy Ella szerencsés, és vigyázzon a kapcsolatukra. A nap további részében beszélgettünk. Ella olyan dél körül ment el.


Nemsokkal az után, hogy elbúcsúztam tőle, Brian hívott.
-Szia cica! -olyan nyugodt, és megnyugtató hangja volt- Mondd csak mit csinálsz ma délután?-nagyon megörültem, a kérdésének hallatán, tehát ennek alapján válaszoltam.
-Semmit. Csak nem tervezel valamit?
-De, arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahová. Van hozzá kedved?
-Természetesen!- hogy kérdezhet ilyet? Ha vele vagyok, egyszerűen mindegy mihez, de van hozzá kedvem.
-Oké, akkor egy óra múlva érted megyek.- nagy izgatottságot éreztem a hangjában.
-Rendben, de hová megyünk?-kérdeztem.
-Titok.- e szó elhangzása, még titokzatosabbnak tűnt mint eddig.
-Okéés! Szeretlek Egyetlenem!- kénytelen voltam belátni; nem kérdezősködhetek, mert azzal elrontanám a pillanatot, és amúgy se mondaná el. Felszaladtam a szobámba. Úgy döntöttem letusolok, majd a szekrény elé álltam. Felkaptam egy fekete iszonyat szexi, ugyanakkor elegáns pólót, egy farmert és egy fekete sarut. Úgy gondoltam, akárhová is megyünk, ez biztos jó lesz. Megérkezett Brian. Anyu nyitott neki ajtót. Mosolyogva hívta be, de Brian ellenállt. Gyorsan kézen fogtam, majd elköszöntem Anyutól, mielőtt még itt ragadtunk volna. Egy csókkal üdvözölt. Ez a csók forró volt, ami felcsigázott. Kinyitotta a kocsi ajtaját nekem, majd beült ő is.
-Eléggé kiöltöztél- mondta, kissé gúnyosan. Most vettem csak észre, hogy elég lazára vette.  Nem öltözött ki. Egy egyszerű inget, farmert, és edzőcipőt viselt. Csak mosolyogtam, bár egy kicsit megsértve éreztem magam. Hiszen Ő nem mondta el, hova megyünk. De Brian azok közé az emberek közé tartozik, akikre nem tudok haragudni. Kiszálltunk.
-Hiszen ez a te lakásod.- a bérház előtt álltunk, ahol Brian lakott.
-Igen, ez a meglepetés első fele.-mondta, még mindig nagyon titokzatosan. Felmentünk. Amint kinyitotta az ajtót, egy gyönyörű gyertyákkal teli asztalt láttam, 2 személyre terítve. Álomszép volt. Pedig nem is volt annyira túlcsicsázott, tényleg. A gyertyák tökéletesen mutattak a kis szobába, és bevilágították az egész lakást, még a konyhát is.  Brianre néztem, aki egy rózsaszín orchideát tartott a kezében. Ennyire ismer engem?  Az orchidea a kedvenc virágom. Noha orchideát mindig nagy és szép vázákban lehet kapni, Briannél csak egy szál volt, csak úgy. Ez csak még lazább és spontánabb hatást adott az egésznek.
-Mondd csak szerelmem, mit kapok ha odaadom ezt a virágot?-kérdezte, és hatalmas mosolyától szinte elájultam. Nem bírtam magammal, kirántottam a kezéből az orchideát, majd adtam neki egy hatalmas csókot, ami nagyon érzéki volt.
-Hmm... Úgy gondolom ez kevés lesz. Még velem kell vacsoráznod, hiszen ez a virág nagyon sokba került-a hangjában egy kis gúnyt éreztem, de úgy gondoltam tervez valamit.-Aztán...-vigyorgott.
-Egyet kell értenem veled.-mondtam.
Leültünk és megvacsoráztunk. Nagyon romantikus volt az egész. Igaz 'csak' Brian lakásán voltunk. Brian meghozta az 'első fogást':
-Zacskós leves á lá Szexisten. - mondta, két tányérral a kezében.
-Hmm... Fincsi.- vigyorogtam. Ezzel el is kezdtük a vacsorát.
A főétel mikróban sült sajtos melegszendvics volt. Otthoni ételekből a kedvencem.
-Parmezán sajt van benne... Mert tudom, hogy az a kedvenced.- mondta. Igazából a mozzarella, de a szándék a fontos. Na, és a desszert. Csokis kosár. A kedvenc aprósüteményem. A neve elárulta: egy édes kosár alakú tészta, benne csokikrém,  fölül étcsokoládé bevonat, a tetején megszórva mogyoródarabokkal. Brianről nem gondolná az ember, hogy ilyen figyelmes. Ezt is nagyon szeretem benne. Elmondta, hogy a kedvenc helyemen vette. Igen, Brian is a KEDVENCEIM közé tartozik!


 Befejeztük a vacsorát. Egy csókkal köszöntem meg, mindazt, amit értem tett. -Igazából a vacsora is finom volt, de már erre vártam, mióta megérkeztünk- Ez egy hosszú csók volt. Reméltem, hogy folytatódik, de Brian kiment elmosogatni. -Fogalmam sincs miért. Igazából mindig otthagyja a szobába, reggel kiviszi, és talán 2 nap múlva elmosogatja.- Leültem az ágyra.
-Ne segítsek?-kérdeztem.
-Kösz, nem kell. Édesem!-mondta észbekapva.- Egy pillanat és megyek!
-Oké.-mondtam halkan.
Éppen a körmömet piszkáltam, amikor hátulról átölelt. Összerezzentem.
-Tudom, hogy erre vártál.- suttogta. Elmosolyodtam, majd megfordultam.
-Miért, te nem?- kérdeztem halkan.
-Ó dehogynem!- Brian ledöntött. Megcsókolt, nem is egyszer. És nem is akárhogyan. Átvettem az irányítást. Szép lassan kigomboltam az ingét, majd levettem róla -igyekeztem nem egy gyertyába dobni. A szemembe nézett, mintha mondani akart volna valamit. Majd adott egy igazán vad csókot, és innentől nem volt megállás. Brian egymás után vette le rólam, és magáról a ruhadarabokat. Gyors volt. Á! Brian egy szexisten! Még mondta is.
Egy ideig hagytam, majd a hátára fordítottam. Én fokozatosan gyorsultam, ami kihatott a hangomra. Brian beletúrt a hajamba, én pedig megint hanyatt feküdtem. Innentől pedig észre sem vettem az idő múlását.
Már csak feküdtünk, és Brian kényeztetett.
-Ez most különleges volt.- mondta, csodálkozva. Elmosolyodtam.
-Szerintem is.-megcsókoltam. Letettem a fejem a párnára, és elaludtam.


- Cica! Reggel van. - mondta lágy hangon. Megijedtem.
 -Milyen nap van ma?! -kérdeztem, hadarva. Brian bizonyára először meglepődött, majd ismét lágy hangon válaszolt.
-Vasárnap.
-Hű! Megnyugodtam. - ezután pedig megcsókoltam Briant, aki ekkor már velem szemben a combján könyökölt.
-Jól érzed magad?-kérdezte.
-Persze, hogyne. Nem. Elfáradtam. És megijedtem, azt hittem ma suli van.
-Akkor nem hívtalak volna ide.- Brian még erre is gondol. Felállt, én pedig ledobtam a fejem a párnára, és nyújtózkodtam. Brian éppen öltözött, amikor pedig begombolta a farmer nadrágját,felnézett,majd megfordult. Lehasalt az ágyra.
-Brit, én szeretlek.-mondta lazán.
-Öm... Én is, de mit szeretnél?-kérdeztem, nem tudtam, hogy most mi van..
Én még nem öltöztem fel, csak egy szál takaróban ültem az ágyon. Brian kezét, egyszer csak a derekamnál találtam. Elkezdett csikizni. Felnevettem.
-Drágám, szerintem add fel!- igaz odakaptam, de nem vagyok nagyon csikis. Nos, Brian ennél okosabb. Rögtön a combomhoz, és a térdhajlatomhoz vándorolt a keze, ami egy nagyon, nagyon érzékeny pontom. Sikítottam. Brian nem engedett. Végül kiszabadultam, és a a fürdőszobába rohantam. Persze, ő futott utánam.
-Ne Brian, hagyjál!-nevettem. Brian megállt az ajtóban.
-Figyu.- mondta, és én megtorpantam, majd megfordultam.-Szerintem én egy kicsit túlöltöztem-nevette el magát. Végignéztem magamon.
-Engem nem zavar.-vigyorogtam. Brian megindult felém, de én csak álltam. Nem futottam el. Megfogott. Nekinyomott a falnak, a szemembe nézett, és vigyorogva csak ennyit szolt.
-Cicuskaaa, felnövünk mi valahaaaaaa?
-Háát. Ha felnőtt korunkban is szexelhetünk, akkor igen.- erre elnevette magát, majd megcsókolt. Hosszan.
-Kérsz kávét?- kérdezte, miután elengedett.
-Igen köszi.- rámadott egy nagy pólót, én pedig a bugyimat kerestem. -Tudod...
-Igen 3 cukorral, tejjel felöntve. -elmosolyodott, és ettől úgy éreztem mindjárt megint nekiesek.
Megtaláltam a vörös ruhadarabot -szeretem a vörös színt- és leültem az asztalhoz.


Kicsit elbambultam és elkezdtem gondolkodni. Azt hittem menten felszállok az égbe, és elkezdek táncolni. Hát a nagy rocker Brit szerelmes, és mindent rózsaszínben lát. „Pink is the new black”.
 Már egy ideje együtt vagyunk Briannel, de ebbe még nem gondoltam bele. Egyszerűen csak szeretem és eddig nem vettem észre milyen hatással van rám a szerelem. A délelőttöt együtt töltöttük, de Briannek el kellett mennie próbálni a bandájával. Hazafuvarozott.
A kocsi megállt a házunk előtt. Már szálltam volna ki, de Brian megfogta a kezem. A szemembe nézett, és megcsókolt. Ez a csók sokáig tartott, komolyan, kezdtem szédülni, majd 'elengedett'. Mosolyogtam, nyomtam egy puszit még az arcára, majd megfogtam a kilincset.
-Brit. Mondd csak! Nem szeretnél valamikor a közeljövőben hozzám költözni?-kérdezte. Én csak ültem és bámultam a szemébe. Millió gondolat futott át az agyamon. „Milyen jó lenne mindennap Briannel 'aludni'.” „Elköltözhetek otthonról, és végre egy kicsit függetlenebbé válhatnék.” „Brian ezt tényleg szeretné?” Ezekhez hasonló kérdések és mondatok jutottak eszembe, majd ráébredtem, hogy válaszolnom kell.
-Nagyon  szívesen, de erről még beszélünk. -mondtam. Rámosolyogtam, és kiszálltam. Még mindig kába voltam az előző csóktól, és Brian kérdésétől. Visszanéztem, Brian mosolygott, majd elhajtott.


Otthon csak feküdtem, és gondolkoztam. Főleg Brianről és Rólam. Vajon komolyan azt szeretné, ha hozzáköltöznék? Nem csak azért kérdezte meg, hogy kárpótoljon valamiért? Sajnos nem látok a fejébe, de talán így van jól. Egy darabig még ezen gondolkodtam. Végül arra jutottam, hogy Brian szeret engem, és fölöslegesen aggódom, hogy tényleg szeretné-e. Végül is hamar kiment ez a fejemből.  Majd, eszembe jutott Ella és Ben. Vajon mi lehet az a 'titkos hely' ahova Ben elvitte Ellát? Vajon most hogy érezhet Ella? Talán úgy ahogy én? Aztán abba kellett hagynom a gondolkodást, mert egy olyan kép villant be, amit nagyon nem akartam elképzelni, de a drága szemem, magam elé vetítette. Közben tévéztem, elfoglaltam magam. Majd már este lett, letusoltam, ledobtam magam az ágyra. Hirtelen Brian pihe-puha ágya jutott az eszembe. Aztán rögtön el is aludtam.


-Brit, szívem!-hallottam meg Anyu hangját.
-Neee Anyu csak 5 percet még!- szokás szerint ilyenkor alszok még 15 percet.
-De Briney drágám, már így is fél nyolc van.- hirtelen felkaptam a fejem, és hihetetlen kapkodással készültem el. Rohantam ki az ajtóba, hátha eljött értem Ella ahogy szokott. És akkor eszembe jutott...
Hát persze! Ő biztos Bennel megy már suliba. Mivel nem laktam messze elkezdtem sétálni.


-Brit, édes drága, legjobb barátnőm. Hogy képzeled azt, hogy nélkülem mész iskolába? Ott álltam, vagyis ültem a kocsiba vagy tíz percet, mire Lara kicammogott, hogy „Britney már elment nélküled!”.- Ella morcosan vont kérdőre.
- Bocs, azt hittem, hogy *dúl a láv*, és Bennel mész..- mondtam mosolyogva. Jól esett, hogy még mindig szívesen fuvaroz.
-Mi tökéletesen megvagyunk és még mindig nagyon szeretem, de attól még szeretlek téged is!
-Hát akkor szent a béke?-kérdeztem.
-Hiszen eddig is az volt. Na jó, ígérd meg, hogy nem csinálsz ilyet többet.-szidott le Ella.
-Természetesen nem lesz ilyen többet.-vigyorogtam, próbáltam elviccelni az egészet. Tényleg szégyelltem magam.
Ella csak mosolygott, majd elköszöntünk egymástól, mentünk az óráinkra. A tanórák gyorsan elteltek, már éppen ebédszünetre mentem. Aztán megláttam Oliviát, amint megint Ellát piszkálja, szokás szerint Matt miatt.
Azonnal mellette termettem.
-Szia Ella! Hogy, s mint?-léptem oda, és egy szúrós pillantást vettem Oliviára.
-Ömmm. Szia Brit... Izé. Semmi, megyek az ebédlőbe, három perc. Csak.. Izé.-láttam rajta, hogy nem igazán szeretné elmondani, miért piszkálják. Megértettem a helyzetét, de akkor sem tágítottam. Szerettem volna megvédeni Ellát, akkor is, ha Ő nem akarja.
-Á szia Olivia, észre sem vettelek. -próbáltam a lehető leggúnyosabban beszélni hozzá.-Miről beszélgettetek?-kérdeztem, és a hátam mögül éreztem, Ella szúrós pillantásait, de úgy döntöttem, hogy nem veszek róla tudomást.
-Éppen azt mondtam Ellának, hogy mekkora pasilopó, ugyanis Matty az én pasim, ő meg itt-ott randizgat vele. Ez nem csak felháborító, hanem...- körülbelül ennyit jegyeztem meg abból amit Olivia fecsegett. Tök nyílvánvaló, hogy Ella nem veszi el más pasiját, még akkor sem, ha szingli. És most nem az. Mielőtt válaszolhattam volna, Ben termett ott mellettem, és Ellát rögtön meg is csókolta.
-Van valami probléma?-kérdezte, a lehető legnyugodtabb hangon.
-Ömm... Ben. Izé, semmi nincs, csak tudod Brit félreértette a helyzetet és...-Olivia félbeszakította.
-No lám! Nemcsak az én pasim lopod el, hanem még egy másikon is lógsz. Ez érdekes.-előkapta a telefonját, és írni kezdett.- Nem is tudom mit szólnának ehhez a többiek... Te mit gondolsz?
-Olivia állj le! Mit képzelsz te magadról? Hazudsz, féltékenykedsz Ellára, és rá akarod kenni, hogy a pasid utál, sőt ráadásul még pletykát akarsz terjeszteni róla. Elég szánalmas. Ella nem tehet arról, hogy jobb, mint te. Menj, és hisztizd ki magad valakinek, akit érdekel is.-mondtam lenézően, és kis szünet után vártam Olivia reakcióját. Ez nem volt más, mint hatalmas kikerekedett szemek, tátott száj, és pislogás... Elmosolyodtam. Tényleg büszke voltam magamra. A következő pillanatban Ben kikapta a lány kezéből a telefont, és kitörölte az elkezdett SMS-t, majd Olivia kezébe nyomta, aki még mindig ugyanolyan tátott szájjal pislogott ránk.
-Ben. -törtem meg a csendet.
-Brit.- ezúttal Ben szólalt meg. Elnevettük magunkat, és adtunk egymásnak egy pacsit.  Majd Ellára néztem.
Ella a meghatódottságával küzdött. Legalábbis merem remélni, hogy ez volt az oka annak, hogy nem szólat meg, és nem az, hogy szégyelli, hogy nekünk „kell” őt megvédenünk. Szerencsére igazam lett. Egy kis csendet követően Ella, átkarolt minket, és nevetve az ebédlő felé lépkedtünk.
-Srácok. Imádlak titeket.- jelentette ki Ella, amitől én is meghatódtam.-Tényleg köszönöm. Lehet ha nem jöttök, akkor Olivia egész ebédszünetben rajtam lóg.
-Ugyan már! -válaszolt helyettem is Ben.- Meg különben is, ha a barátnőmet „pasilopónak” nevezik, az nekem sem jó.
Ekkor én is megszólaltam.
-Nekem pedig a legjobb barátnőm vagy. És Olivia most már igazán megérdemelte, hogy végre kicsit helyre tegyék. Mondjuk hál' istennek jó kedvem volt. Ha depis vagyok, lehet egy pofont is kap.-nevettünk.
Ella elmosolyodott. Lassan beértünk az ebédlőbe, majd megláttuk Briant. Már várt ránk. Leültünk mellé majd elmeséltük neki az egész sztorit. Igaz ő csak nevetett rajta, de nekem igenis sokat jelentett. Remélem Ellának is. Ezek után végig beszélgettük az egész ebédszünetet. Azt vettem észre, hogy engem csodálatos emberek vesznek körül, és nem akarok soha elmenni innen. Hirtelen meghallottam Brian hangját.
-És ezért nem mentem be azóta sem abba az étterembe.- Ella és Ben nevetésben törtek ki, majd észhez kaptam, és én is elkezdtem nevetni.