Tizenegyedik fejezet

Rettenetesen hasogatott a fejem. Megpróbáltam felülni, de bevertem a fejem valamibe. Mérhetetlenül sötét volt. Kúszni kezdtem, míg végül kijutottam a kanapé alól. Végignéztem magamon: fehérnemű és egy -fogalmam sincs, hogy kié- ing. Gyorsan feltápászkodtam, amit rögtön meg is bántam. Próbáltam visszaemlékezni a tegnapra. Meglepetésbuli, ajándékok, megcsókoltam Kennyt, ahogy régen már számtalanszor tettem... Ben...
 Nem akartam most erre gondolni, így elcammogtam a konyháig. Az ajtóba két srác, egymást átölelve aludt. Átléptem felettük, ügyelve, hogy ne nézzek körül további itt ragadt vendéget keresve. Kinyitottam a hűtőt és kivettem egy doboz kakaót, majd kerestem egy fájdalomcsillapítót.
 Sokat ihattam. Az este további részére nem emlékszem. Fogalmam sincs, hogy Ben hazament-e, vagy, hogy Kennyvel mi van.
Brit!
 Elindultam, aztán eszembe jutott Brian és inkább mégse kezdtem keresni. Egyre jobban idegesítettek az emberkék, akik itt maradtak, így mindet elhajtottam. Hatalmas felfordulás volt. Nem is tudom, mit gondolt Brit, amikor ennyi embert meghívott ide. Miután találtam 2 törött vázát, 4 széttépett párnát, és megláttam az összevissza szaggatott függönyt, felhagytam a takarítással. Inkább felöltöztem és elmentem sétálni. A közeli pizzázóig jutottam, ott kértem egy pepperónis pizzát és egy almás sört.
 Megdöbbentő, mennyire üresnek, kiszolgáltatotnak érzem magam Ben nélkül. Mintha ide lennék kötve. Vele úgy éreztem akárhova elmehetek, megtehetek bármit...
"Your lovesick melody
is gonna get the best of me tonight
But you won't get to me if I don't sing"
 Paramore: Stop this song


Hírtelen észrevettem, hogy nem csak magamba énekelek, úgyhogy felálltam és elhúztam a csíkot. Leültem egy rég halott fa tövébe. Milyen költői..
 Körülbelül három órás ücsörgés után csörgött a telefonom. Brit hívott.
- Hey! Előre kérem, hogy ne kiabálj, mert fáj a fejem- szóltam bele.
- Mi az hogy ne kiabáljak? Tudod, hogy megijedtem? Már vagy tizedjére hívlak. Hol vagy?
- Sétáltam. Beszélni akartam veled, de gondoltam Brian lefoglal- próbáltam nevetni.
- Gyere haza.
- Brit?
- Mi az?
- Mennyit ittam?
- Rengeteget. Szia -lerakta. Felkászálódtam és elindultam haza. Kezdtem sajnálni, hogy nem ettem egy falatot se a pizzából.
Otthon egész rend várt, ha azt nézzük, hogy a fél házat leromboltuk tegnap. Még mindig nem ugrott be semmi az estéről..
- Ellaaaaa- Kenny borult a nyakamba.- Végre megvagy. Azt hittem elraboltak, vagy megerőszakoltak.
- Sétáltam- eltolt magától és megláttam az arcát.- Jézus! Ez Ben volt?- mutattam a monoklijára.- Annyira sajnálom! Részben az én hibám.
- Részben? Ella! Nem kellett volna megcsókolnod!- Teljes hangerővel üvöltött Kenny. Nagyon mérges volt.- Nem akarom, hogy egy ilyen baromság miatt menjen tönkre ez a gyönyörű románc! Most azonnal elmész Benhez és bocsánatot kérsz! Hogy lehetett ennyi eszed?!
- Mi van? Én nem megyek el ahhoz a baromhoz. Tudja nagyon jól, hogy milyen kapcsolat van közted és köztem. Semmi oka nem volt kiakadni. Ennyi erővel Britet is lesmárolhattam volna!- most rajtam volt a sor a kiabálásra. Brit az utolsó mondatom hallatán elmosolyodott, aztán csúnyán nézett rám.
- Tudod nagyon jól, hogy nincs ez rendben. El kell menned Benhez, és bocsánatot kell kérned.
- Nem érdekel. Kenny már csak három napig marad. Semmi kedvem, legalább addig Bennel foglalkozni.- Megpróbáltam elterelni a témát.- Kenny, egyébként, te miért is jöttél Sydneybe? Nem lett volna valami dolgod?
- Csak meglátogatni téged- mosolygott.
- De, azt írtad, Sydneybe jössz, és ha már jössz, meglátogatsz... vagy valami ilyesmi...
- Azt mégse közölhettem, hogy idejövök és el fogsz szállásolni.
- És, ha azt mondom, hogy nem jöhetsz?- Mekkora egy számító kis.... Hirtelen nevetnem kellett.
- Tudtam, hogy semmi kifogásod ellene- mondta vigyorogva.
Brittel együtt nevettünk fel.
- Én meg azt hittem ártatlan bárányka vagy! Simán kihasználod a vendégszeretetemet!
- Na, azért ez durva! Amióta itt vagyok, én tartalak el!
- Tényleg!- kaptam észhez.- Még mostál is rám. Oké, akkor ez mostantól máshogy lesz! Majd csinálok neked valami sütit estére.- Sikeresen elvontam a figyelmet a Ben-esetről, így gyorsan felslisszoltam a szobámba. Itt minden úgy volt, ahogy szeretem, kivéve egy széket, ami a tegnapi verekedésbe dőlhetett fel. Bekapcsoltam a számítógépemet, és addig amíg betöltött, elővettem a körömlakkjaimat. Kiválasztottam egy neonzöldet, amiről nagyon jól tudtam, hogy Ben utálja. Leültem a gép elé, és kifestettem a körmöm. Úgy két hónapja nem használtam a lakkot, kicsit be is sűrűsödött. Miután a monitoron eltűnt az Üdvözöllek! felirat, bekapcsoltam egy kis Three Days Gracet, feltekertem max-ra és írni kezdtem.
Angyalokról, akik a mennyországból figyelik az embereket és megbotránkoznak tetteiken. Elítélik őket, elfelejtik, hogy egykor ők is emberek voltak. De van egy angyal, Noah aki beleszeret egy halandó nőbe. Fentről figyeli, megbabonázzák őt a hibái. Noah úgy dönt, lemegy, megkeresi Enidet.
 Enid egy üzletasszony, az emberek úgy hiszik, munkamániás, pénzéhes, nincs benne jó. Pedig ő csak nyugalomra vágyik. Úgy gondolja a pénz megoldja azt a nagy űrt, ami benne van. Se családja, se barátai, a munkáját gyűlöli, egyetlen nyugalma a zene. Imád zongorázni.
 Noah, Enid beosztottja lesz, próbál közel kerülni hozzá. Eközben Frank, aki Enid cégével konkurens céget irányítja, üzleti okokból megpróbálja meghódítani Enidet.
Enid választás elé kerül, válassza Noaht, azt akit szeret, vagy Franket, akiről azt hiszi, hogy szereti.
Noah fél, rájön, hogy Enid nélkül nem lenne értelme a földön maradni, de azt is tudja, hogy vissza nem mehet, megtagadta az öröklétet.
 Itt mentés nélkül kiléptem a dokumentumból. Nem tetszett. Nagy álmom, hogy egyszer írjak egy fantasyt, ami jó, amibe, még ha van is szerelem, ne feledkezzen meg az ember a fantasy elemekről. Angyalok. Szeretem az angyalokat, de sose sikerül. Mindig más okkal kerülnek le a földre, és valahogy egy idő után emlékeztetnem kell magam, hogy angyalokról írok, nem emberekről.






- Miért ment el ilyen gyorsan az a három nap? Ez nem fair!- nyivákoltam Kennynek a reptéren. Briannel és Brittel kikísértük Kennyt. Épp búcsúzkodtunk.- Legalább egy napot maradj! Apa is szeretett volna látni.- Apáék holnap érkeznek, teljesen kiborultak, hogy nem találkoznak Kennyvel. Még Pandora is. Aranyos volt, mondta, hogy már nagyon megszeretné ismerni.
Ez a három nap kínszenvedés volt. Brit kitartóan mellettem állt, Ben került, és én is őt, Brian pedig rohangált közöttünk. Ő volt aki próbált mindenkivel beszélni. Otthon, mindhárom nap elkezdtem, majd kitöröltem az angyalos fikciót. Elmentem fodrászhoz és még rövidebbre nyírattam a hajam. Elől volt valamennyi frufru, hátul viszont tüsin meredezett mindenfelé. Kenny rettentő bűntudatot érzett amikor Brian panaszkodott neki, én pedig próbáltam feltűnésmentesen a legkevesebb időt tölteni vele. A monoklija besárgult és csak jobban látszott.
- Ella, ígérem írok majd!
- Telefonálj is- kérleltem. Most már bántam, hogy nem akaszkodtam rá az elmúlt napokban.
 - Tudod jól, hogy nem fogok, mert akkor sose írnál nekem. Az pedig szörnyű lenne.
Megölelgettem és pityeregve félreálltam, átengedtem Britéknek.
- Feltétlen írjátok meg, ha indul a repülőtök. Mindenképpen kijövök elétek. És ígérem, nézelődök majd házügyben.
- Köszönöm Kenny- mondta elérzékenyülve Brit.
- Majd csapunk egy házibulit. Atom lesz- nevetett Brian. Azt hiszem, ő így búcsúzkodik.
- Ne felejts el!- Szóltam utána.
- Soha- nevetett.- Minden jót. Viszlát legközelebb!- Vadul integetve néztem, ahogy távolodik, odaadja a jegyét, majd eltűnik. Szipogtam egyet.
- Jaj, nutElla, mintha a háborúba menne. Szedd össze magad!- Brian átkarolta a vállam és egy bugyinedvesítő mosolyt villantott. Elnevettem magam. Az utóbbi időbe nem is láttam így mosolyogni.
- Brian megtennéd, hogy taxival mész haza?- mondta Brit hírtelen, aztán megragadta a kezem és kirángatott az épületből. Odarántott a kocsimhoz, betuszkolt a volán mögé, majd megkerülte a kocsit és beszállt ő is.
- Benhez! Most! Nincs apelláta! Most már Kennyre se foghatod.
- De..
- Mondom MOST!
 Megrémültem, így tettem, amit kért. Hevesen vert a szívem egész úton. Nem akartam látni Bent, mert tudtam, hogy akkor megenyhülök. Meg nem is tudom, mit mondhatnék. Mit kell mondania az embernek, ha a szerelme szeme láttára csókolja meg a meleg barátját?
Megérkeztünk, és én nem akartam kiszállni. Most otthon kéne ülnöm, duzzognom és fagyit ennem. Vagy nutellát.
- Ella! Ha magadtól nem jössz ki, én foglak kiráncigálni. És az nem lesz kényelmes.- Jézus! Azért ennyire nem kéne komolyan venni...
 Kimásztam a kocsiból, majd sóhajtva elindultam. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg be se jutunk Lilian miatt. Ettől kicsit jobb kedvem lett. Mint az őrült, ki letépte láncát, vágtatott Brit az utcán át.
Petőfi Sándor: Tisza. Átdolgozta: Ella 
 Elmebeteg módjára dörömbölt az ajtón. Ben unott feje jelent meg, a szívem pedig összeszorult. Hátráltam egy lépést.
- Ben! Most azonnal engedj be!- már bent is volt.- Egyedül vagy? Remek-mondta Ben bólintására. - Ella! Gyere már!- A parancsolgatás tökéletesen megy neki...
Most először voltam Ben házába. A konyha teljesen fehér volt. Hah! Ben White... Vicces... A nappali nagy és narancssárga volt. Olyan ideális nappali, amit minden nap legalább háromszor alaposan kitakarítanak. A nappali közepén egy hatalmas sötétkék garnitúra foglalt helyet. Sötétbarna fa polcok. Annyira nagy a kontraszt, hogy az már tökéletes.
Brit fogta Bent és levágta az egyik kék kanapéra. Engem pedig a vele szembe lévőre dobott.
-Jó! Szóval, mivel tudom, hogy magatoktól képtelenek vagytok erre, elmondom én.- Előre féltem. Nem akartam azt hallgatni, amit már amúgy is tudok. Egy érzéketlen gyökér voltam.
- Ben, nem igaz, hogy nem tudsz megbízni Ellában! A kapcsolat lényege, hogy bízz a másikban. Fogd fel végre. És nem igaz, hogy annyira vak vagy, hogy nem esett le, hogy Kenny meleg!
Már nyitottam volna a számat, de a pillantása elhallgattatott.
- Ella! Barom vagy! Tudod, hogy milyen zöld szörnyike Ben... És képes voltál megcsókolni Kennyt! Nem, ez nem olyan mintha engem csókolnál meg, mivel nekem nincs farkam... És igazán lehetett volna annyi eszed, hogy elmondod Bennek, hogy Kenny homi... Meg eleve úgy mindent el kellett volna mondanod Kennyről! Még Briannek is elmesélted. Hülye vagy és tudatlan. Ami általában nem gond, mert ezt szeretjük benned. - vett egy nagy levegőt.- Oké, itt az én időm lejárt. Ennyi.- önelégülten vigyorgott, és kimasírozott. Majd visszanézett- És mi jön a békülés után?
Összerezzentem, ahogy Brit becsapta az ajtót. Aztán semmi mást nem hallottam csak a szívem eszeveszett dobogását. Benre néztem, ő pedig ellenállhatatlan vággyal viszonozta.
Félelmetes erővel szakadt rám a vágy, hogy megérintsem. Hogy megcsókoljam. Hogy megint az övé legyek. Egyszerre mozdultunk, egyszerre öleltük át egymást. Újra szabad voltam.
- Auu.. Várj! Au!- elhúzódott. Akkor láttam meg, hogy a bal keze gipszbe volt. Akaratlanul felnevettem. Kenny nagy falatnak bizonyult.
- Majd vigyázok rá- mondtam gyengéden. Lehámoztam róla a felsőt, majd megszabadultam az enyémtől is. Hirtelen beugrott a szerelemvasút, az ott elhagyott pólóm és veszettül kívántam Bent. Ledöntöttem és végigsimítottam gyönyörű felsőtestén, bőre felforrósodott az érintésem nyomán. Azonnal átvette az irányítást. Egy kézzel ügyetlenebb volt, mint szokott, de azt hiszem, ez csak még inkább felizgatott. Kevesebb, mint 4 napot töltöttünk külön, de az is elég volt, hogy ennyire kívánjuk egymást. A csókjai gyengéd harapásokba mentek át, én pedig egyre hangosabb lettem. A hátát szorítottam, úgy, ahogy csak bírtam. Minden egyes csókunk egyre szenvedélyesebb, erősebb lett.. Bár, szavakban nem, a testünk segítségével bocsánatot kértünk egymástól. Nem bírtam magammal, egyre többet akartam Benből és nem bírtam eltelni vele. A mozgásunk eggyé vált, már nem Ben és Ella voltunk. Hanem valami új, közös. A végén mindketten kielégülve hullottunk a szőnyegre, de még akkor se engedtük el egymást. Pár perc múlva újra fölöttem volt, újra csókokkal halmozta el a testem minden egyes porcikáját. Lassú mozgását csak elnyújtott sikolyokkal bírtam. Csókokkal köszöntem meg neki, ő pedig érzékien felmordult. Egyre gyorsabb és gyorsabb tempót vett fel, én pedig már nem bírtam, sikítottam, karmoltam, kéjesen vonaglottam. Egy pillanatra azt hittem nem lehet jobb, de tévedtem. Újra lassúra váltott, közben pedig cirógatott. A fülemet, a derekamat, a combomat. Éreztetni akartam vele, mennyire kielégít, így átvettem az irányítást. Gyorsabban mozogtam rajta, egyre gyorsabban miközben önelégülten figyeltem az arcát. Mikor már a kéjtől és a kimerültségtől mozdulni se bírtam, ledőltem róla.
- Szeretlek Ben!
- Mindennél jobban Manóm!- Ez volt az a pillanat, amikor nem érdekelt semmi más, csak ő. Leírhatatlanul boldog voltam. Isten! Most meg is ölhetsz, nem bánom.










Ránéztem az órára és görcsbe rándult a gyomrom. Fél hat, ami azt jelenti, hogy négy és fél óra múlva indul Briték gépe. Az utóbbi egy héten rám se lehetett ismerni. bárki hozzám szólt, aki nem a négyünk tagja, leüvöltöttem a fejét. Sikerült egy elsős kiscsajt megsiratnom.
Tudtam jól, hogy nem fogok tudni visszaaludni, így levettem a polcról a Sárkánykönnyt, Vavyan Fable elképesztően jó regényét. Akkor kezdtem el olvasni, miután vége lett az iskolának. Azóta, ha valami aggasztott, mindig elővettem és bele-beleolvastam. Kinyitottam egy random helyen és olvasni kezdtem. Navia, a főszereplő, pont lovagolni ment. Ez az egyik kedvenc részem.
 Teljesen belemerültem a könyvbe, Pandora kopogtatása a frászt hozta rám.
- Ell, lassan menned kéne Britékhez. Tíz óra van.
- Pandora?
- Igen drága?
- Mi lesz, miután elmentek?- Tudom, gyermeteg kérdés, és hülyeség, de nagyon féltem.
- Semmi- mosolyodott el. Furcsa, nyugtató-megértő hangnemben beszélt.- Hiányozni fog, és minden megváltozik, de nem áll meg semmi. És két év múlva mehetsz utánuk.
Rámosolyogtam. Próbáltam elfogadni. És Ben itt marad.
Bátrabban öltöztem fel és indultam el Brianékhez. Briték már lent pakolásztak Brian kocsijába.
- Ella. Lenne egy feladatod- köszöntött Brian.
- Sziasztok-mondtam. Brit félénken rám mosolygott. Azt hiszem bűntudata van.
- Szóval, az a lényeg, hogy nem vihetem magammal a drágámat- simított végig piros kocsiján.- Neked kéne visszavinni apámékhoz. Ők val'szeg eladják.
Elmosolyodtam. Igaza volt Pandorának: nincs világvége, csak azért mert elmegy a legjobb barátnőm.
- Tudok segíteni pakolni?- kérdeztem. Brit meglepetten mellém lépett, majd szó nélkül átölelt.
- Na! Majd a reptéren búcsúzkodunk, egyenlőre nem akarom lebőgni a sminkemet!- megdörzsöltem a hátát, majd eltoltam. Boldog-félősen mosolygott rám.
 A kocsiban csendben hallgattuk a rádiót, aztán a repülőtér előtt megálltunk.
- Ben nem jön?- kérdeztem.
- Azt mondta feltétlen kijön. Lehet, hogy besértődött.- Na igen. Az elmúlt fél évben Ben vagy önmagát vagy másokat hibáztatott valamiért. Egyszer leüvöltött engem, mert megbotlott Brit lábában. Kicsit feszült volt ő is Brianék miatt.
- Csak nem... Biztos kijön, lehet, hogy késik, vagy Annie nem engedte ki...- Ott álltam és az egyetlen ember, akibe kapaszkodhattam volna nem jött el.
A repülő fél óra múlva indult, addig vettünk egy-egy üveg kólát. Mikor már csak tíz perc volt az indulásig, búcsúzkodni kezdtünk.
- Nemsokára megyek utánatok, jó?- kezdtem bele.- Amint felvesznek az egy..
- Brit! Brian!- kiabált egy nagyon is ismerős hang.- Hála az égnek még itt vagytok! Sajnálom!- mérgesen nézett rám.- Miért nem jöttél elém? Megígérted!
- Mi? Én? Jézus! Tényleg...- tényleg megígértem.- Annyira sajnálom! Eszembe se volt, tényleg!
- Khm!-köhécselt Brit.- Nekünk indul a repülőnk..
Hirtelen elbőgtem magam és Brit nyakába ugrottam. Ezeket a könnyeket legalább öt hónapja tartottam vissza. Brit is sírva fakadt, és szorosan megölelt. Aztán, amikor elengedtük egymást felnevettünk. Biran óvatosan ölelt meg, én pedig jól megszorongattam. Adtam mindkettőjüknek puszit, majd elindultunk Bennel kifelé. Már rájöttem, hogy rosszabb, ha végignézed, ahogy a szeretted elsétál, mintha inkább nem is látod. Aztán Brit hangját hallottam meg.
- Ella, várj! Valamit elfelejtettem!- előhúzott egy pici, vörös könyvecskét. Szép, rózsaszín szalaggal volt átkötve.- Ez egy napló. Azt szeretném, ha ebbe írnád le minden napodat. Aztán, Bostonban elolvasom.
Nagyon megtetszett ez az ötlet. Elmosolyodtam és remegő hangon megköszöntem Britnek.
 Csak két évet kell kell kibírnom. Két év múlva jelentkezek a Boston Egyetemre.