Tizenkettedik fejezet. By: Brit

 Éppen az ablakon át bámultam ki. Sydney innen föntről is gyönyörű. Eddig nem is igazán gondoltam bele, hogy mennyire fog hiányozni. A suli, a part... De minek is sorolgatom ezeket, amikor itt ülök a repülőn a pasimmal, hogy elutazzunk és elkezdjük a saját, független életünket?
Az az igazság, hogy nem vagyok helyhez kötődő. Szeretem a változást. És tudom, hogy Boston egy új és izgalmas kaland lesz.
Ha belegondolok, Ella fog a legjobban hiányozni. Amikor anyunak elmondtam, hogy elköltözünk, először megijedt, de végül is örült, hogy megragadtam ezt a remek lehetőséget. Apu is büszke volt rám. Briant pedig már megszokta. De amikor Ellának elmondtam. Az más volt. Persze örült neki de...
- Brit. Minden rendben? -húzta ki Brian a fülhallgatót a fülemből.
- Ööö... persze -mosolyogtam. Soha nem tudtam magamban tartani az érzelmeimet. - Csak elgondolkodtam.
Brian elmosolyodott és adott egy puszit. Visszafordultam az ablak felé, és már nem is gondolkodtam. Elaludtam.
Amikor felébredtem Brian lehajtott fejjel szunyókált. Körül-belül 2 órája repülhettünk.
Az idő csak úgy repült, akár a gép, és már Bostonban is voltunk. Beültünk egy taxiba, és odahajtottunk a  házhoz. Én most láttam először a lakást. Egy, plusz két félszobás lakás. Mi már csak a ruháinkat hoztuk, a többi holminkat pár nappal ezelőtt, feladtuk postán. Ami a lakást illeti, Brian megvette. Az ember nem hinné el, de Briannek volt spórolt pénze, eladta a dobfelszerelést. Eléggé sajnálta, ugyanis sok ideig gyűjtögetett rá.
És persze a felét kifizette az apja...
 Brian kinyitotta az ajtót, beléptünk, és rögtön átfutott rajtam az új-lakás érzés.
Mindent pontról pontra átfésültem, a lakás csupasz volt, alig találtam egy-két szőnyeget, volt egy kanapé a nagy szobában, és a konyhabútorok. Az egyik félszobában volt egy nagy szekrény és egy méretes ágy. Azt kineveztem a hálószobának. A fürdőszoba nagyon aranyos volt, nem volt nagy, de kicsi sem. Volt kád, csap, szekrény. És egy zuhanyzó. Jópofa kis zuhanyzó volt, olyan sarok-zuhanyzó.
A ház teli volt hatalmas ablakokkal,a 'nappaliban' volt egy, ami a padlótól a plafonig ért. Megállapításom szerint egy régi építésű ház, amit pár éve újíthattak fel. Volt a nappali jobb oldalán egy
 Amikor végeztem odamentem Brianhez.
- Nagyon szép. Tetszik- jelentettem ki elégedetten.
- Akkor jó -vigyorgott Brian, majd felkapott, és megcsókolt. Leült a kanapéra, én az ölében maradtam. - Majd meglátod milyen jó lesz. Azt csinálunk amit akarunk, akkor és úgy ahogy akarjuk!
- Hm... - gondoltam bele.
Brian hirtelen felállt, velem a karjaiban. A lábamat összekulcsoltam a dereka körül. Bevitt a hálószobába, majd úgy ahogy voltunk ledőltünk az ágyra.
- Brian...
- Igen cica?
- Tudod, hogy imádlak, és azt is imádom, de szerintem inkább pakoljunk ki, és húzzunk fel valami ágyneműt.- nevettem el a végét. Brian gondolkozott egy kicsit.
- Jó, igen cica, igazad van. -ismerte el, de azért még megcsókolt egyszer. Azt hiszem olyan öt körül érhettünk haza, nyolcra bepakoltuk a ruháinkat a szekrénybe, kipakoltuk a fogkeféket, fürdőszobai cuccokat, és egy -két dolgot a konyhába, amit anyuéktól hoztam. Felhúztam az ágyneműt,  Még korántsem voltunk kész, de ez így tökéletesen megfelelt mára.
Leültem a fehér heverőre, majd sóhajtottam egyet.
- Azt hiszem így jó lesz. Nem vagy éhes? -kérdeztem Briant.
- Nem... -ült le mellém, egy sörrel a kezében. Elmosolyodtam. Kivettem a kezéből, és letettem a kávézóasztalra. Eddig észre sem vettem a kis asztalt. Beleültem Brian ölébe, pont úgy mint délután. Két lábam a derekánál, a kezemmel átkaroltam a nyakát, majd hosszasan megcsókoltam. Brian átkarolta a derekam, és ismét átvitt a hálószobába.
Leültünk az ágyra, Brian levette rólam a pólót, majd magáról is. Szép lassan lekerültek a ruhadarabok. És felavattuk a házat...

 Hajnali kettő volt. Nem tudtam aludni. Az időeltolódás miatt. Felültem, pislogtam, ásítottam, de nem tudtam magammal mit kezdeni, majd hirtelen megszólalt Brian.
- Cicaa.
- Ne ijesztgess már! -szóltam rá, mert megijedtem.
- Én sem tudok aludni. -suttogta, mint valami kisgyerek. Visszafeküdtem, és szembefordultam vele. -Valami gond van?
- Nem. Ugye holnap még segítesz kicsit rendbe szedni a házat? -kérdeztem. Brian bólintott. -És mit csinálunk a másik szobával?
- Ezen még nem gondolkodtam....
- Na jó, inkább hagyjuk, még a végén biliárd szobát kreálsz a fejedben, azt pedig nem engedem. -zártam le a témát. Brian nevetett rajta. Lehet tényleg erre gondolt. De tudat alatt Elláéknak szántuk a szobát. Egy darabig még elbeszélgettünk, aztán elaludtam.
Valami zajra ébredtem fel. Brian elhozta a kávéfőzőjét, amit mindig is utáltam. Igazából nagyon finom kávét csinál, de borzasztóan hangos.
- Bocsi, tudom, hogy hangos, de nem bírom tovább kávé nélkül!-esedezett Brian, miután kimentem. Leültem egy székre, és kértem én is egy csészével.

 Az egész délelőttöt pakolászással töltöttük. Briannel nem lehet bírni! Az az idióta mindent csak lerakott volna egy sarokba és kész. De nem engedtem. Így  3 órakor, már majdnem kész voltunk. Leültünk a fehér heverőre.
- Nincs kedved elmenni sétálni? -kérdeztem.
- De.
- Jó menjünk. - raktam le a kezemből a vázát, és azzal a lendülettel ki is léptünk az ajtón.

 Oké, hogy rend mániás vagyok, és szeretek pakolászni, de 5 órányi pakolás bőven elég. Ahogy kiléptünk a házból, egy forgalmas úttal találtuk szemben magunkat. Nem volt olyan széles vagy ilyesmi, két sávos volt, de mégis folytonos volt a kocsizaj. Azt hiszem még villamos út is volt rajta. Átvágtunk az úton, és már ott is voltunk a parkban. Furcsa szó ez a 'park'. Mondjuk azt, hogy a nagy füves, fás részen. Brian kifejezetten nem szeret sétálni, bár most láttam, hogy érdekli a környék, lelkesen fürkészte a boltokat, meg is akadt a szeme egy vendéglőn. Pont a házunkkal szembeni épület aljában volt. Igaz a Don Antonio Vendéglő nevet viselte -talán valami olasz volt a tulaj- mégsem neveztem volna étteremnek. Többnyire inni jártak ide az emberek. Ettől függetlenül remek hangulata volt a helynek, és nem volt teli csalódott, lejtőn guroló részeg emberekkel.
 Mivel nem tudtam nemet mondani Briannek, és persze engem is érdekelt a hely, már bennt is voltunk. Helyet foglaltunk, majd rendeltünk. Egyszerű ételek voltak, én egy kis spagettit kértem, Brian pedig hosszas tépelődés után a csirke melett döntött. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen helyen borzasztó a kaja, de azt kell mondjam, hogy nem. Mivel a konyhafőnök nem volt túl elfoglalt tiszteletünket tettük nála. Szimpatikus 35 körüli férfi volt. Azt hiszem nem idevalósi. Nagyon kedves volt, kérte, máskor is látogassunk el.
 Miután kiléptünk a vendéglőből azonnal megakadt a szemem a szemközt lévő épület -a miénk- sarkán lévő Starbukson. Mint mágnes a vasat, úgy vonzott a kávéház, és mire Brian észhez tért volna bent is voltunk. Azonnal átjárt a kávé illata, a tejszínhab, és a csoki íze egyaránt átfutott az agyamon. Azonnal kértem is egy cappuchinót, délután négykor nem iszunk erős kávét. Brian most nem kért semmit, így fizetés után távoztunk, és leültünk a parkban egy padra, egy szökőkúttal szemben. Míg én a kávémat szürcsölgettem, Brian arról áradozott, hogy milyen marha jó helyen vagyunk: park két oldalán egy vendéglő, és egy kávéház, ezzel egy épületben a házunk, itt a villamos egy köpésre, és van vagy 3 telefonfülke a közelben. Az utóbbi nem tudom miért számított olyan jónak, talán a bűvös hármas szám miatt. Ez olyan mint Ella hetese.
- Akkor holna ellátogatunk a legközelebbi plázába.
- Jézusom Brian ezt te mondtad? -ijedtem meg.
- Miért ne? Megnézzük hány Meki van benne, és neked is jó lesz majd felfedezni egy-két jó boltot.
- Végülis igazad van. De ugye tudod, hogy attól még, hogy itt ez a vendéglő, főzni is meg kell tanulnunk. Illetve neked! Amikor neked nincs suli nem fogok tudni főzni.
- Cica. mikor fogsz te egyátalán főzni? Nem is tudsz.
- De tudok! És hétvégén fogok főzni.
- Hmm... -nevetett Brian a bajsza alatt. Bár ez hülyeség, mert nincs is bajsza.
- Ne nevess, te is tudod, hogy a 12. nehéz! Amúgy meg tudod ki fog főzni mindennap! Attól még, hogy összeköltöztünk nem leszek asszonyka.
Brian ettől csak mégjobban mosolygott. Van egy olyan érzésem elég nevetséges lehettem.
 Este hat körül mentünk haza, addig bóklásztunk a környéken. Ledobtam a cípőmet, és elfeküdtem a fehér kanapén. Brian bekapcsolta a Tv-t és valami hírműsort nézett. Valamiféle meccsről beszéltek. Csak nem arra gondoltam, hogy Brian valamikor megnézi a híreket? Sosem tanulok.
Elindultam, hogy letusoljak. A fürdő egyébként nagyon aranyos volt, így hogy letettünk kis kilépő szőnyeget, fogkeféket, és a többi kis pipere cuccot.
Valami tipikus rádió zenét énekeltem, ami még a Starbucksban ragadt a fejemben, amikor Brian be akart jönni hozzám.
- Nem Brian, most egyedül fogok lezuhanyozni.
- De cicaaa!
- De Briaan!
- Jó akkor tusolj csak egyedül! -és már rám is csapta az ajtót. Szeretek így hülyéskedni vele. Tudom, hogy nem sértődött meg komlyan.
Este betettünk egy filmet, amit éppen találtunk. Valami szuperhősös film volt. Brian a felénél bement aludni, de én végignéztem. Szeretek filmeket nézni. Mikor vége lett, gyorsan leellenőríztem, hogy bezártem-e az ajtót, és miután zárva találtam bebujtam Brian mellé aludni.
Hirtelen elöntött újra ez a bolog érzés, ami keveredett egy kis hiányérzettel. Azzal, hogy nem beszéltem Ellával este.