Ötödik fejezet

Reggel hét órakor csörgött a telefonom. Mire felfogtam, hogy hetedike van, péntek és elaludtam a hajamat, már a tükör előtt álltam a fürdőben. Az időm nagy részében sérót állítottam, aztán felöltöttem a Ben által agyon dicsért nadrágot és egy pólót. Panda csinált nekem reggelit, majd, már Bennel elindultam Brithez.

- Wíííí! Most négyen utazunk!- Drága, kiszámíthatatlan hangulatú barátnőm vigyorogva nyitotta ki a kocsi ajtaját.

- Te nem tudsz számolni. Ketten ülünk elöl, te egyedül hátul. Ez három.- Mondta Ben, kicsit durcásan.

- Szerintem Brian a negyedik. Mondtam.- Az említett akkor lépett ki a házból.- Mi bajod nagy, gyönyörűségem? Ma egész nap ilyen leszel?

- Nem aludtam semmit anyától.- Ben barna szeme fáradtan csillogott.

- És amikor velünk vagy hajnalig nem vagy fáradt?- Brian kinevette szépséges barátomat.

- De akkor nem azt kell hallgatnom, hogy hogyan sírtok, mert én felnőttem és ez milyen tragikus.- mormolta.

- Ha kapsz egy csókot tőlem, lenyugszol?

-BRIAN!!!! Te idióta!!! Ezt nem nekem kéne mondanom?- Mindenki nevetett és pedig lesmároltam fél-éber szerelmemet.

 Az út ilyen hangulatban telt, és  mire kiszálltunk a suli előtt, Ben felfrissülten vezetett a derekamnál fogva a terembe.

- Olyan igazságtalan, hogy egyikőtökkel se járok egy órára. Oké, hogy Brit és a dobistene idősebb nálam és nem tudunk, de édes gyönyörű életemmel egy idősek vagyunk! Ki volt az a hülye, aki megcsinálta az idétlen órarendeket?!

- Jól van manóm, akkor máris megkérem az igazgatót, hogy csak a te kedvedért változtasson az óráimon. Vagy inkább azt szeretnéd, hogy Brit megbukjon? Azt is el lehet intézni! Brit többet könyvet nem vehetsz elő!- Oké, ezt most megkaptam. De ez akkor is szemétség! Az órákon mindig unatkozok.

- Bocsi, de én amúgy se veszek elő gyakran könyvet. Maximum, ha valami alá kell, alátét gyanánt.

- Jól van na! Tudja mindenki, hogy milyen vagyok. Társasági ember, és pont kémia lesz és én azt nem szeretem és utána nem fogok tudni értelmes szintet megütni.- Miután kitomboltam magam vigyorogva köszöntem el a többiektől és a telefirkált könyveimmel a kezembe, elindultam Mrs Wolf órájára.

- Ma csak gyakorlunk. Nyissátok ki a 77. oldalon és......- Az óra anyagából többet nem fogtam fel.  A füzetemet firkáltam és a padtársam visongását hallgattam. A csengőszót 3 másodperccel később fogtam fel és tompa aggyal mentem a következő órámra. Szünetekben nem találkoztam a többiekkel, ennek hatására az agyam működése se állt vissza. Ebéd előtt tesi volt, én pedig azonnal meglógtam.

- Ella! Há te? - Ben és Brian ültek az iskola mögött.

- Én mindig itt vagyok, ha kell. TE Brian? Még nem láttalak itt.

- Ben mutatta meg. Olyan aranyos- és megölelte Bent.

- Te most komolyan folytatod ezt a buzulást?- Ben arrább lökte haverját, és helyet csinált nekem, kettejük között.- Ella, ha nem vigyázol, ellopnak tőled.

Nevettünk. Brian a nap további részében is ezt csinálta, Ben gorombáskodott vele, Brit és én pedig könnyesre nevettük magunkat.

- Ti.. nem vagytok... NORMÁLISAK!- röhögte Brit.

- De, ha egyszer olyan édees!- Brian átkarolta Bent és a száját csücsörítette.

- Oké! Oké! Elég! Most már hagyj minket romantikázni!- szólaltam meg. Nagyon vicces volt őket nézni, de én még alig ölelgettem ma az én fáradt drágaságomat.

- Najó! Brian, feljössz? Anya sütött sütit meg valamit, amiről fogalmam sincs, mi az , de állítólag finom.

- Mehetünk.-Brian átkarolta barátnője derekát és elköszöntek.

- Végre- nyögte Ben.- Mennyünk mi is innem!

Megint a gömbhöz mentünk. Most nem mentünk egyenesen be, hanem a meleg miatt térdig megmártóztunk a vízben. Ben levette a pólóját és én természetesen lefröcsköltem védtelenül hagyott felsőtestét.

- A vízi manó akcióba lép? Csakhogy a hős szereti a manót.- Azzal felkapott és belegázolt a tengerbe. Sikítottam, kapálóztam, könyörögtem, hogy ne engedjen a vízbe, de hiába. Belecsapódtam és elmerültem. A tüdőm megtelt vízzel és nem bírtam a fél méteres víz tetejére kerülni. Ben megfogott és felhúzott és megölelt.

- Ne haragudj! Nem tudtam, hogy fuldokló vízi manóm van.- Bűnbánóan nézett rám és még erősebben ölelt.

- S-semmi gond. Nem tudhattad. Nem igazán járok a partra. Végül is csak 10 éve lakok közel a tengerhez.

- Na igen, így már más.- mondta egyveleg mosollyal és megcsókolt. Szenvedélyesen és nekem Brian ugrott be. Elnevettem magam ezen a csók közbe, de ő utó-fuldoklásnak nézte. Rám villantotta édes mosolyát, felkapott és sekélyebb vízbe cipelt. Leül és az ölébe húzott. A fejét a mellkasomba fúrta, majd csókolgatni kezdte a nyakamat. A testem forrósodott és egyre hevesebben lélegeztem. Egyre lejjebb és lejjebb vándorolt a szája a testemen, aztán a hasam előtt megállt.

- Engem zavar a víz. Menjünk a gömbbe manó.- mondta édesen és már fel is kapott.

- Hihetetlen, hogy milyen könnyedén kapkodsz!- Krákogva próbáltam megértetni magamat vele és úgy láttam sikerült. Mosolygott és megcsókolt.

- Nem vagy nehéz. És ha az is lennél boldogan emelgetnélek.

- Ben! Ha még egyszer ennyire zavarba hozol, itt hagylak.- mondtam fülig vörösen. Rendszerint bókol, csak, hogy pirulva lásson.

Kaptam egy csókot és én befogtam. Bebújtunk az odúnkba és letelepedtünk. Ben a nagy fa tövébe, én Ben térdére.

- Most úgy érzem magam, mint egy frissen házasodott manó. Boldog vagyok, elkötelezett és ez a hely, olyan, mint egy manólak.

- Üdv az új házban, manószívem. Az épület nem a legújabb design alapján épült, de remélem megfelel az elvárásaidnak.- Átkarolt és elfektetett a földön. Csók áradat közepette szép, lassan lehúzta a pólómat, kigombolta a farmeromat és kikapcsolta a melltartópántomat. Alig volt rajtam valami, Ben viszont ruhában kényeztetett. Átvettem az irányítást, megcsókoltam az ajkát, majd a nyakát és a mellkasát. A kezem közben már a nadrágját húzta lefelé. Átöleltem és visszaengedtem vezetést.

Az egész érzékik, figyelmes, mégis céltudatos volt. Sex után elaludtam, ott a földön, Ben karjai közt.

- Édes drága, gyönyörű manóm! Hihetetlenül szeretlek és nagyon édes vagy, ha alszol, de besötétedett és szerintem mielőtt hazamegyünk öltözzünk fel.

Kinyitottam a szememet és megcsókolt. Gyors, ébresztő csók volt és elérte a hatását. Elhúzódott.

- Mééég! Gyere vissza. Nem akarok felkelni. Maradjunk itt este! Aludjunk itt. Vagyis ne aludjunk. Szeretlek. Mennyi az idő?- Gyors témaváltásomon elnevette magát. Fáradt, de boldog mosolya megmelengette a szívemet. Abban a pillanatban semmitől nem féltem. Se a jövőtől, se a múlttól, semmitől. Ben erős aurája mellett mindig biztonságban érzem magamat. Vad stílusa nagyon megfogott. Ha vele vagyok itt, olyan, mintha eggyé válnék az itt lévő fákkal és részese lehetnék ennek a tökéletességnek. Ben túltölt engem és én nem bánnám, ha szétrepednék.

Hazafelé sehogy se sikerült egészben az útra koncentrálni, Ben többször is rám szólt, hogy vigyázzak jobban. Végig őt figyeltem. A kezét a combomon pihentette az egekbe szöktetve a pulzusomat. Megálltam a házuk előtt és ránéztem. Meglepődtem azon amit láttam. Vörösebb volt a feje, mint nekem szokott.

- Mi a baj?- kérdeztem aggódva.

- Én most rossz ember vagyok. Egy hónapja járunk. Neked ugye ez nem korai?

Elnevettem magam.

- Édes vagy, de ne nézz engem ennyire angyalinak. Tegnap már kihisztiztem magamat Britnek a vidámpark mosdójában, hogy biztos, hogy nem szeretsz.

Ezen ő nevetett és megnyugodott. Kaptam egy búcsúcsókot és kiszállt. Nagy, boldog sóhajtás közepette elhajtottam. Ki gondolta volna, hogy a nagy Bennek bűntudata van emiatt?!

Otthon apáéknak leesett a tantusz. Kérdezősködés nélkül felengedtek a szobámba, hogy ott  az ágyamba ájulhassak.

- Ella!- dörömböltek az ajtómon- Kelj fel! Mész fodrászhoz!

Brit kora reggel tört rám és elcibált a fodrászhoz. Úgy látszik tényleg komolyan vette a hajfestős ötletet.  Ha már ott voltunk le is vágattam. Jó rövidre. 
Fekete lett a hajam.

Ben, mikor meglátta, elmosolyodott és csak annyit mondott: 

- Fekete Manóm lett. Gyönyörű vagy- és megcsókolt.