Hello World!

Első fejezet.

A nevem Ella Light. 7 éves korom óta lakok Sydney-ben. A Hunters Hill gimibe járok. Nemsokára 17 leszek és már csak 1 év fog elválasztani, hogy elköltözzek és utána megbánjam, hogy kikerültem féltő apám keze közül.

Már alig várom.

A szobámban ültem és üvöltettem a kedvenc számomat, amikor Pandora benyitott.

- Ella, Szívem, ha nem sietsz, elkésel! Próbálj meg ma egy kicsit visszafogottabban öltözni, kérlek.- Felállt a hátamon a szőr. Pandora, apa élettársa, aki pár hónapja rontja itt a levegőt.

- Hát persze- Mondtam annyi gúnnyal, amennyivel csak lehetett, azzal rácsaptam az ajtót. Kinyitottam a szekrényemet. Nadrágok. Mind sötét illetve fekete bőrnadrág. Benyúltam és kivettem egy szakadozott bőrszerűséget. Pólók közül a saját készítésűt vettem ki. Kerestem egy hozzá illő dzsekit és egy csizmát. Istenem de szeretem a 70-es évekbeli cuccokat, főleg a csizmákat.

Leraktam az ágyra és kimentem a fürdőbe. Kentem magamra alapozót, majd füstösre varázsoltam a szemhéjamat. Precíz pontossággal beállítottam a hajam, csak, hogy fél perc múlva összeborzolódjon. 

15 perc múlva készen lecammogtam a lépcsőn. 

-Utál engem!- sopánkodott egy hang.

- Dehogy utál.- apa mély, rekedt hangja nyugodtan csengett.

- De!! Olyan gonosz!- Szóval rólam van szó. Már értem.- Csak te nem látod, mert téged szeret! Csinálj vele valamit Jim!

- Én úgy szeretem Ell-t ahogy van. És ha azt mondod ő vagy te, őt fogom választani, bármennyire szeretlek.

 Akármennyire utálom Pandorát nem tudnám megbocsátani magamnak, ha miattam mennének szét. Apa szereti. Muszáj volt közbeavatkoznom.

- De finom illat van!- Ahogy sejtettem, apa észrevette, hogy csak el akarom terelni a figyelmüket a vitáról. Pandora nem sejthette, hogy milyen kapcsolat van köztünk. Persze neki nem esett le, így legyömöszölt az asztalhoz.

- Direkt neked sütöttem! Palacsinta.

- Banán van hozzá? Különben nem kérek.- Próbáltam a legaranyosabb hangomat elővenni. Nem nagyon sikerült, de ahogy láttam nem fog kiakadni.

- Hát persze!

 Egy fél óráig tartó bájcsevej után kiszöktem, arra hivatkozva, hogy Britneyhez megyek, ami nem is volt hazugság.

Leparkoltam a Cadillacemmel a háza előtt és Ő öt perc múlva beszállt a kocsimba.

- Ella! Hatalmas dolog! képzeld...- és már vette a levegőt, hogy órákon át ecseteljen nekem valami fiúról. Mindig ez van.

- Szia neked is Brit.- Vágtam közbe- Kinek a haverja, mi a neve, hogy néz ki? Ja és nem akarok vele összejönni.

- De úgy zavar, hogy nekem itt van Brian, neked pedig nincs senkid. És egyébként Stan haverja és Ben a neve és nagy rocker!- Na, ezt most eltalálta. 

- Najó, mi van vele?- Mondtam, bár a föld alá süllyedtem volna, amikor megláttam azt az önelégült mosolyt, ami miatt elkezdtem beszélgetni vele.

A szülei egy édes, aranyos kislányt szerettek volna, aki a pom-pom csapat kapitánya és a suli legszebb lánya. Az utolsó sikerült. Ő a legokosabb és legszebb lány a suliban. Csak egy a bökkenő. A legnagyobb metálpicsa akit ismerek és, bár néhány edzésre eljár, csak azért, hogy kiröhögje az ugrabugráló barbikat velem. 

Amikor idejöttem, ő másodikos volt és már akkor mindenki a barátja akart lenni, viszont senki nem bírta huzamosabb ideig. Amikor megláttam, azt hittem egy elkényesztetett lány, mint a filmekben. Aztán az ebédlőben vele szemben ültem és hallottam ahogy a fiújával beszélget. 

- Ne! Ez komoly?- Biztos cipő leárazás van- Joan? Biztos?- Joan? Úgyse az akire én gondolok- Három? Akkor vihetek valakit? Nem, még nem tudom. Oké, hívlak, ha találok valakit. Szia. Oké. Puszi. Hé Danny, te szereted Joan Jettet nem?- Miiii? Van jegye a Joan Jett koncertre? Mázlista. Vajon miért szereti?

- Nem, már nem. A barátnőm szakított velem.

 És akkor rám nézett. Képzelem milyen fejet vághattam- a szám tátva, a szemem tágra nyitva-, mert megjelent a már említett mosoly.

- Véletlenül nem hallottad mit mondtam? Szereted Joan Jettet? 

- Öhh.. igen...

- Jössz ?? Oké, ezt megbeszéltük. Egyébként tetszik a pólód. Honnan van?

- É-én csináltam.- Istenem ez komoly? Elvisz?

- Csinálhatnál nekem is. Bár a szüleim valószínűleg elégetnék. Szerintük nem arra születtem, hogy tönkre tegyem a szépségem ilyen cuccokkal. Mi a neved?

- Ő Isabella Light.- Szólt bele a Danny nevű srác. Nagyon nem szimpatikus.

- Csak Ella! Te pedig Britney Moon vagy ugye?

- Csak Brit!- Akkora mosoly jelent meg az arcán, hogy azt hittem mindjárt szétreped.
 Attól a naptól kezdve együtt lógtunk. Sose értettem miért, hiszen én olyan átlagos vagyok. 

  Nyolc órára mindent megtudtam, amit kellett Benről. Évfolyam társam, bár nem hiszem, hogy már láttam. Brit azt mondta, hogy vele ebédelünk.

Megbeszéltük, hogy ebédlő előtt találkozunk. Innentől kezdve Ben járt az eszembe. A kedvenc száma a Hello. Bárcsak már dél lenne. 11 körül épp az járt az eszembe, hogy ha találkozunk nem mondom el neki, hogy tudok róla mindent, amikor odajött hozzám Matt.

- Szia Bell! Figyu, pénteken jössz velem moziba?

- Ella! Szia Matthew. Mi lenne, ha kulturáltabban kérnél meg arra, hogy randizzak veled?- Már elegem volt. Második év elejétől rám van kattanva. Egész helyes, de sík hülye.

- Akkor randizol velem?- Kérdezte és felcsillant a szeme. Azt már nem!

- Egy szóval se mondtam. De talán, ha értelmesebb lennél, valaki másnál lenne esélyed. És tudtommal Miával jársz.

- Ha akarod szakítok vele!- Jézus! Mekkora barom! Szegény Mia! Pedig aranyos kiscsaj.

- Szakítani akarsz velem?- Mia akkor lépett be a terembe. Egy másodperc alatt lett vörös a feje. Ebből balhé lesz. És lett is.

- Bell mondta, hogy randizni akar velem.
- Bell? Komolyan?- kérdeztem.

- Izi!- Na ez még rosszabb!! E-L-L-A!!- Azt hittem barátok vagyunk.

- Én sose járnék egy bábuval! Jobban tennéd ha te se. Ez az alak sík hülye!
Mia önkívületi állapotba került.

- Akkor... én most.. megyek...-mondtam. Csak el minnél hamarabb!!

- Ezt sose bocsájtom meg neked Isabella!- Ezt akartam elkerülni - Mostantól mindenki tudni fogja, hogy pasilopó vagy!!- Kezdem úgy érezni, mégsem ismertem annyira, mint hittem.

- De, hisz ő akart randira hívni! Én sose kezdenék ki ezzel!- Undorral néztem a nagy, bamba Mattre. Próbáltam megértetni magamat az ájulás határán lévő Miával, de tudtam, késő. Holnapra mindenki ezen ofg csámcsogni. Viszlát Ben. Brit biztos elhiszi majd nekem, hogy félreértés. Biztos vagyok benne. Ő elég nekem. Remélem.

  Tudtam mi vár rám és nem akartam még órákon át üvöltözést hallgatni, így kirohantam a teremből és valami keménybe ütköztem. A kemény valami megfogott, hogy ne essek el. Istenem, ez az illat! Hihetetlenül jó! Eltolt magától és rám mosolygott. Istenem! Ki ez? Fekete haja picit meg volt növesztve, de nem volt hosszú. Látni akartam, mi van rajta, milyen póló/pulcsi, de nem bírtam levenni a szememet az arcáról. Hatalmas szemek, hihetetlen ajkak, az egész arc tökéletes. El se hiszem, hogy még nem láttam! Ki ő? Nem tudom meddig tartott de egyszer csak megszólalt. 

- Hello, I love you, won't you tell me your name!- Istenem! Álmodok? A hangja olyan volt, hogy nem tudtam eldönteni, mély vagy magas. Pont jó. Picit hadart, mint amikor ideges az ember. De végig a szemembe nézett, én pedig az övébe.

-  Hello, I love you, let me jump in your game- válaszoltam megszeppenve.Muszáj megtudnom, ki ő? Ilyen tökéletes aurával senki nem rendelkezik.

- Ben vagyok.-Az a Ben, akit be akart mutatni nekem Brit? Nem lehet. Szerintem idősebb.- Ella ugye? Brit tökéletes személyleírást adott. Veled ma délbe kéne találkoznom. Tudtad?- De ő az!!

- Tudtam.- Mondtam már a saját lábamon állva. Azt kívántam, bár ne engedett volna el.

És akkor, egy mindent elrontó másodpercben megszólalt a csengő. Már az sem érdekelt, ha mások azt mondják, hogy "pasi lopó" vagyok. 

-Úristen! el fogok késni Angolról!- kaptam észbe, és levettem a tekintetem Benről.- Ne haragudj, de mennem kell!

- Viszlát délben Ella! - és rám mosolygott ismét. Ah! Ez a mosoly. Csak bírjak utána járni!

- Viszlát- És már ment is. Percekig meg se bírtam mozdulni, aztán felocsúdtam és rohantam órára. A terembe persze már ott volt Miss Winch. Nem igazán szeret, most meg még ez a késés is. 

- Isabella Light! Hogy képzeli, hogy 10 percet késik? Lassan félév és ezzel talán most rontotta le a jegyét!

- Elnézést kérek!- Úgyse rontja le. Az angol az egyetlen tárgy amit szeretek. És egyébként is, kit érdekel, ha rossz lesz? Csak Benre tudtam gondolni.

- És ez a ruha!- Hát igen, ez is azok közé tartozott, amit nem szeret bennem.- Nem egy koncertre jött, hanem iskolába!

- Szólásszabadság van. Ha én ezzel akarom kifejezni, mit szeretek, megtehetem.

- Egyes! És örüljön, hogy csak ennyit kap!- Vicces volt nézni, hogy felkapja a vizet. De az egyes nem boldogított. Még sose szóltam vissza Miss Winchnek, pont ezért. De most fontosabb dolog járt a fejemben mint a mérlegelés.

Az órára nem figyeltem. Valami történetet vettünk. Végig a telefonom kijelzőjén néztem az időt. Még 20 perc. 9. 5. Mindjárt mehetek. 3. 2. 1. Gyerünk!

 A csengő megszólalt én felkaptam a már összepakolt cuccomat és feláltam, mire Miss Winch rám üvöltött.

- A csengő nekem szól! Light kisasszony miatt még maradtok pár percet! És kérem Isabellát, hogy olvassa fel a szöveg c részét!

Hát persze! Lehajintottam a könyvem, fellapoztam állva és ledaráltam a szöveget, amilyen gyorsan csak tudtam.

- Rendben, mehettek, de legközelebb fékezze magát Light!

- Elnézést! Viszont látásra!- A jó pont érdekébe köszöntem, de gondoltam, hogy nem tesz majd semmit a latba. Rohantam a szekrényemhez, bevágtam a könyvemet és a füzetemet és futottam az ebédlőhöz. 

Még nem volt ott senki, és ezt arra használtam, hogy levegőhöz jussak és megcsináljam a hajamat.

Mintha már egy órája várnék! Brit hol az istenbe vagy? Gyerünk már! Általában te szoktál rám várni! 

Álltam és vártam. Kezdtem éhes lenni. Vajon hol lehetnek? Ennyire korán érkeztem volna? De már félig tele van az ebédlő, ilyenkor már rég enni szoktunk mi is. Nem lehet hogy bent vannak? Bementem. A hihetetlenül gyönyörű Bent és a feltűnően szép Britet nem láttam sehol. 

Lehet, hogy valami baj van? Brit néha elég ügyetlen. Mi van ha történt vele valami, amikor jöttek ide? Biztos nem. Akkor már az egész suli erről beszélne.

- Igen! A csaj leesett. Hatalmasat. Aha. De nem fogom elmondani rajtad kívül másnak, mert nem akarom, hogy az egész suli ezen csámcsogjon. Így is ott van most az a múltkori dolog. Elég az most. Rendben, Majd még hívj! Szija!- Soha életemben nem láttam ezt a lányt. Ekkora lenne a suli? Mindegy.

- Bocsi, de hol esett le? Nem Brit Moon volt az véletlenül?

- Nem illik hallgatózni! Viszont de, ő volt az. - mondta. Ez nem lehet igaz!- A tornaterem felé vezető lépcsőn esett le. Vele volt egy srác. Elég furcsak volt. Olyan különc. - Fenét különc! Most ez lényegtelen, az első, hogy Brit jól van-e?

- Hogy van Brit? Hol van most?

- Nem halt meg nyugi! Az iskolanővérnél van.

- Köszi! Bocs. Sietek!

  Minél hamarabb odaérek annál jobb! Le a lépcsőn minél gyorsabban!
Az orvosi szoba előtt lefékeztem és kopogtattam. Az üvegajtón keresztül láttam, hogy jön valaki. Elég magas volt. Az ajtó kinyílt én pedig szembe találtam magam Bennel. 

- Hogy van? Mi baja? Hogy történt? Vele voltál ugye? Azt mondták igen. Jól van? Ugye jól van?

- Nyugi! Csak kificamodott a lába.- Ilyen megnyugtató hangtól persze, hogy lenyugodtam. Bementem és Brit rám mosolygott.

- Hallom már összeismerkedtetek.- És megint az az önelégült mosoly.

- Igen de ez most nem lényeg! Most az a lényeg, hogy hogy lehetsz ilyen szerencsétlen!- Brit viszont látta rajtam, hogy nagyon is lényeg az, hogy ismerem. A mosolya még nagyobb lett, és önelégülten pillantott Benre.

A szünetet velük töltöttem. Brit elmesélte, hogyan esett le és mit keresett arra. Ben csendesen ült a sarokba. Néha közbevágott egy-egy "igen"-t, de nem vett részt a társalgásban. A védőnő megkérte Bent, hogy kísérje haza Britet.

 Az utolsó két órát kínszenvedés volt végig ülni. Az utolsó fél órában a tanár idegeire mentem a dobolásommal.Mikor végre kicsengettek megnyugodtam, hogy nemsokára ott leszek Britnél.

 A hazaút döcögősen ment. A kocsimból kifogyott a benzin, a benzinkút közelében, szerencsémre. Úgy két percet gyalogoltam, mire odaértem. Megtöltöttem a kannát és bementem fizetni. Két kassza volt. Az egyiknél hatalmas sor állt. Megnéztem az eladót. Egy fiatal srác, olyan * minden tinilány érte van oda* tekintettel. Pont az ilyen öntelt fazonokat utálom. A másik sorba kellett álnom. Előttem egy srác volt. Az a tipikus ember, akit ha meglátsz az utcán félted a táskádat, bár én sose féltem az ilyen alakoktól. Ismerem annyira az emberiséget, hogy ne ítéljek külső alapján.

 - 20 dolcsi lesz. Köszönjük. 4-es!

Ben állt a pult mögött. Annyira meglepődtem, hogy fel se fogtam, hogy én vagyok a négyes.

- Szia Ella! Rég találkoztunk.- Rám kacsintott.

- Szia Ben. Még mindig nem tudom milyen Ben vagy.

- Az nem olyan nagy baj.- Egy hihetetlenül sexy félmosolyt villantott rám. Azt hittem ott olvadok el.

- 15 dollár lesz.

- Mi?.. Ja, ööö... tessék.- Azzal a kezébe adtam a pénzt. Éreztem, hogy kezd forrósodni az arcom.

- Mész Brithez? 

- Aha. Csak elfogyott a benzinem.

- Peches vagy. Ha akarod elkísérlek a kocsidig. Úgyis épp szünetem lesz.- felpillantott az órára a falon.- Vagyis van.

- Nem kell! Nincs messze a kocsim.- Rámosolyogtam, de legszívesebben lelőttem volna magamat. Igen! Kérlek kísérj el!

- De én szeretnélek. Mehetek?- Megint a félmosoly. Az arcom már égett.

- Persze.

- Hallottam szereted a rockot.- Mondta, ahogy kiértünk.

- Igen szeretem. De a mostoha anyám nem örül neki. Szerinte gonosz vagyok.

Nevetett. De aranyos a nevetése!!

  Végig a The Runaways filmről beszéltünk. Neki is tetszett. Amikor a kocsimhoz értünk mosolygott aztán egy sziával elment. Picit csalódott voltam. Beültem és beindítottam. Olyan fura volt. Egyik pillanatban még nevetgéltünk, utána olyan furcsa, tartózkodó lett. Út közben ezen rágódtam, el is hajtottam Briték háza előtt. Visszakanyarodtam és dudáltam kettőt, így tudta, hogy én vagyok. 

Fél perc múlva meg is jelent a titokzatosam mosolygó Britem arca az emeleti ablakban. 

- Nyittva van, gyere be!- Üvöltötte.

 Sóhajtottam. Bezártam a Dzsipem ajtaját és bementem. Szerettem náluk lenni. Barackvirág illat van mindig. Megnyugtat és imádom. 

- Gyere fel! A lábam miatt nem tudok lemenni!- Hallottam fentről Brit hangját.

- Hogy kerültél fel?

- Apa felcipelt.

Ezen nevettem és elképzeltem, ahogy Adam megpróbálja felvonszolni lányát, aki persze akkor is csak beszél mint mindig. Fent egy párnával az arcomba várt a nevetésért. Ebből egy véres párnacsata következett. Én nyertem, mert ő nem tudott futni. Kifeküdtünk az ágyra és nevettünk mid a ketten. Két, lassan 17 éves lány és ilyen hülyék.

 Vártam, mikor leszek én a téma. Nem kellett sokáig.

- Én mondtam, hogy Ben nagyon jó pasi!

- Ezt valahogy kihagytad. Csak azt mondtad, hogy rocker és, hogy Ben.

- De akartam mondani.- Láttam, hogy feltörni készül az az önelégül mosoly

- Ne vigyorogj! De tényleg az.- Már én is vigyorogtam. Az arcom vörös lett.

- Mikor megyünk el valahová? Mondjuk valami helyi banda koncertjére. Valami olyanra, akit senki sem ismer de nagyon jók.

- A szüleid mit fognak szólni?- Tudtam, hogy nem igen örülnének neki.

- Majd azt mondom, hogy valami lightosra megyünk. Olyanra mint te!- Aha. Lightos. Britet ismerve valami üvöltős dolog lesz. 

- Oké, de nem melegedtem még annyira össze Bennel.- A sóhajtás akaratlanul tört fel belőlem. Brit nagyon nevetett és kivillantotta egyenes fogsorát.

- Majd megkérem én.

- Brian mit szólna, ha te hívnád?- Felűltem és úgy vártam a választ. Elgondolkodott.

- Ha akkor kérem, amikor ő is ott van akkor nem lesz gond. És persze mondom majd előtte neki, hogy neked kell.- És nevetett.

 Dobtam rá egy párnát, majd arról kezdtem el beszélgetni, hogy mennyire gonosz volt az angol tanárom.

- El kell felejteni. Egyszer vigyorogj rá, utána békén hagy.

Az oké, hogy ha Britney Moon rá vigyorog valakire, az békén hagyja, de nálam ez nem válik be.

Sötétedéskor hazajött Lara, Brit anyja.

- Szia Britney! Szia Ell! Találkoztam Jimmel. Kérdezte itt vagy-e? Picit aggodalmas képet vágott. Mondtam neki, hogy ha hazaértem, haza küldelek.

- Miért nem hívott? Öööö... Oké. A telefonom lemerült. Akkor megyek. Jóéjt nektek. Üdvözlöm Adamet.

Azzal kimentem a szobából, leszaladtam a lépcsőn és ki az ajtón. Aggodalmas képet? Mi baj van? Remélem nem Pandorával veszett össze...

 Beindítottam a kocsimat és elindultam. Vezetés közben furcsa mód nem gondoltam semmire. Beálltam a garázsba és beszaladtam a házba. Apa ott ült a konyha asztalnál.

- Anyád kórházba került.