Az ébresztőm dübörgésére keltem. A telefonom kijelzője szerint 2009. szeptember 1-je volt.
Kikászálódtam az ágyból, összeszedtem magam, és lementem apáékhoz. Pandora kezén csillogott a júliusban kapott jegygyűrű, ő pedig büszkén pillantgatott le rá. Képesek voltak az előkészületeket két és fél hónapra besűríteni, így még ez a két hét is úgy fog eltelni, mintha bolondok házában lennénk.
Apa kakaót tett le elém.
- Jó reggelt Ells. Az első napod harmadikosként, igaz?- mosolygott rám.
- Két hét az esküvőig, igaz?- kérdeztem vissza, kitérve a válasz elől. Innentől kezdve az esküvő előkészületeiről fecsegtünk.
- Most jut eszembe Ella! Ma választjuk ki a koszorúslány ruhát. Ha gondolod, hívd el Bent is. Csak ne felejtsd el!
- Jó-jó, rendben.- Végszóra megszólalt a csengő. Ben volt az. Felkaptam a táskám, megittam az utolsó korty kakaót, és már indultam is. A kocsiban Ben a Are you gonna be my girl-t énekelte. Eszméletlen hangja van. Elhaladván Briték háza előtt kicsit lelassítottam, csak úgy megszokásból. Ben együtt érzően szorította meg a kezem, és gyengédebb számot kezdett énekelni.
A suliban elváltak útjaink ebédig nem is találkoztunk. Nem kevesebb, mint húszan kérdezték meg, hol van Brit? Én pedig türelmesen, -vagy legalábbis többnyire- azt válaszoltam, hogy elutazott. Egyéb, személyesebb kérdésekre nem válaszoltam. Ettől függetlenül minden ugyanolyan volt. A kémia még mindig unalmas, és érthetetlen, az angol tanár most is utál, a tesit szokásomhoz híven ellógtam. Egyébként valamelyik szünetben összefutottam a tesitanárral, aki megkérdezte, új diák vagyok-e.
Órák után Ben a kocsimban várt (nagyon bejött neki a pótkulcs, amit adtam.) Leültem az anyósülésre, és hagytam, hogy elvigyen a kedvenc helyemre, ahol mindketten megnyílhatunk. Ez a gömb volt.
Pár percig néma csöndben ültünk egymással szemben, majd kifakadt.
- Ez így nem mehet tovább! Amióta elment, nem vagy hajlandó hívni őt, csak abba a buta naplóba irkálsz.
- De szoktunk beszélni!- tiltakoztam.
- Persze, mivel ő kétnaponta felhív. Ennek semmi értelme. És nekem se mondasz semmit. Beszélj kérlek.
Néztem azt a két nagy, zöld szemét, és nem bírtam visszafogni magam. Nekiestem, elkaptam az ajkát, és olyan hevesen csókoltam, hogy értse, semmi nincs rendben. Briték három hete mentek el, Ben folyamatosan programokat szervezett, hogy ne érezzem magam egyedül, de nem pótolhatta a legjobb barátnőmet. Gyűlöltem telefonon beszélgetni, mert a hívások személytelenek voltak, nem láttam az arcán mit gondol, nem tudtam egyszerűen mit mondani neki. Öleltem, olyan erősen, ahogy csak tudtam, ő pedig az ölébe kapott. A naplóba is csak olyanokat írtam, amiknek nincs jelentősége, nem fontosak. Nem bírtam fogalmazni, csak ültem felette és bámultam azon törve a fejem, mit akarna tudni Brit. És sikerült azokat lejegyeznem, amik jelentéktelenek. Lerángattam róla a pólót, lerúgtam magamról a cipőt. Gyűlöltem cipőben csinálni. Végigcsókoltam a kulcscsontját, ő pedig a tarkómat kezdte babrálni, aminek nem tudok ellenállni. A suliban szörnyen egyedül voltam, nem tudtam senkinek elmondani, mit érzek apáék házasságával kapcsolatban, nem tudtam neki elmondani, hogy gyűlölöm anya új barátját, hogy teljesen kiakadtam, amikor megtudtam, hogy Bobby beteg. Az öve csörrent, én hátrahajtottam a fejem, és átadtam magam Bennek, aki megadta a várt örömöt.Rohadtul hiányzik Brit!
Dobszóló szakított minket félbe, én pedig mérgesen vettem fel a telefonom.
- Igen?- szóltam bele.
- Hol a fenében vagy?- Panda ingerült-rémült hangját ismertem fel.
- Jézus! A ruhapróba! Rohanok!- letettem, majd kapkodva vettem vissza a ruháimat.
- Milyen próba? Mi van?- nézett rám kedvesem értetlenül - és kissé csalódottan.
- Ma választjuk ki a koszorúslány ruhámat! Siess egy picit, kérlek!
Pár perccel később már úton voltunk, én vezettem, közbe Benen járt az eszem. Nem tudom, hogy sikerült kifognom ilyen tökéletes pasit, mint ő, de borzasztóan örülök neki. Nem tudom kitől kaptam, de köszönöm. Mindennél jobban szeretem őt, és tudom, hogy ő is engem. Az első találkozás óta, mintha valami vonzana felé, én pedig nem tudok, vagy nem akarok ellenállni. Láttam rajta, hogy ő még a gömbben, és bennem jár, és elmosolyodtam. Majd később bepótoljuk, van elég időnk.
Pandora kissé idegbetegen fogadott, azonnal belökött a fülkébe egy rózsaszín ruhával. Óvatosan léptem ki az öltözőből, és álltam a nagy tükör elé, a szoba közepébe. Undorítóan néztem ki. Félve néztem a boltban lévő személyekre. Az eladónő nagyon jól végezte a dolgát: mosolygott, istenített abban a ruhában, dicsérte az alakom, a testtartásom, a légvételeim számát. Pandora nyekkent párat, látszólag némaságig meghatódott. Nos, a fiúk már máshogy reagáltak. Apán sajnálkozva nézett rám, és rossz pókerarccal próbált meggyőzni, hogy "nagyon csinos vagyok a ruhában". Ben egyszerűen kiröhögött. Miután nagyon csúnyán néztem rá, csak kuncogott. Azonnal visszarohantam a fülkébe, lekaptam azt a borzalmas ruhát, és belekezdtem a keresgélésbe.
Egész hamar, egy óra múlva megtaláltam a tökéletes darabot. Egy csodaszép agyagbarna, pánt nélküli ruhára esett a választásom, aminek nagyon érdekes, gyűrt anyaga volt. Egyből beleszerettem a ruhába. És negyed órás kérlelés után Pandora megengedte a ruhát (közben talált egy babakék ruhát, amit mindenáron meg akart venni. A színe nem is lenne gond, de csupa fodor, és szerintem gyerekekre tervezték- igaz, pont jó volt rám, de az semmit nem jelent!)
Valamikor késő délután értünk Benék házához, Lili, Ben anyja elutazott egy hétre, szóval szinte minden időmet itt töltöm. Lehuppantunk a kanapéra, bekapcsoltunk valami filmet. Tíz perc se telt el, már nagyon mocorgott mellettem.
- Mi a baj? -kérdeztem.
- Hát.. Izé.. Nem fejezhetnénk be a délutáni kalandot? -olyan félénk arcot vágott, hogy nem bírtam nem elnevetni magam. Lelöktem a kanapéról, a szőnyegre, majd vidáman megcsókoltam, és megöleltem. Maga alá fordított, majd a nyakamat kezdte el csókolni. Pár perc múlva a pólóm nagyon messze volt, mint ahogy a nadrágja is.
Teljesen kiürült az agyam, hetek óta először. Tökéletes pillanatokat éltem át, talán nem is pillanatokat, mert mire lihegve dőlt mellém, a filmnek vége volt. Adtam a hasára egy puszit, majd rádőltem a mellkasára. El tudtam volna aludni. Tudtam volna, ha nem pattant volna fel, és ráncigált volna fel engem is. Magára rángatta a ruhákat, és engem is erre utasított, majd felvonszolt a lépcsőn, a padlástérre, be a szobájába, az ablakhoz, kinyitotta, legnagyobb rémületemre kimászott rajta, majd értem nyúlt. Kevésbé kecsesen, de én is kijutottam, majd segített az ablak felé mászni. Én már rég a kilátásban gyönyörködtem, amikor utánam jött.
- Hát ez elképesztő!- mondtam. Tényleg az volt. Még a tengert is láttam onnan, pedig elég messze volt.
- Eszméletlen- értett velem egyet.
Pár percig némán bámultunk mindenfelé, amikor egyszer csak megszólalt.
- Tudom, hogy még mindig nem idegesít a Brites téma, viszont muszáj beszélned róla.
-Nem is az a legnagyobb bajom, hogy nincs minden percben mellettem Brit, csak tudod, ez az egész helyzet. Apáék házassága.
- Szerintem nagyon szép ruhát választottál- mondta gondolkodva.
- Hülye! Nem a ruha a lényeg. Akarom én egyáltalán, hogy Pandora apa felesége legyen?
- Akinek ellenvetése van e házassággal szemben, az szóljon, vagy hallgasson mindörökre.
- Meg anya pasija, Kevin megőrjít -hagytam figyelmen kívül hagyva idétlen válaszát.- Bunkó, egoista, csak élősködik anyán, és Bobby egyre rosszabbul van, amióta ők együtt vannak.
- Ő a sátán fattya!! - megrázta az öklét.
- És a suliba se tudnak rólam leszállni! Mindenki tőlem kérdezgeti, hogy "Hol van Britney??", "Vissza jön?", "Nem hiányzik?". Mint a piócák! Az őrületbe kergettek egész nap.
- Megfejtettünk mindent! Ez Brit gonosz ármánykodása, hogy népszerűbb legyél az iskolában!
- Neked mi a fene gondod van?- néztem rá mérgesen.
- Hát, egy kicsit fázik a lábam, lehet kellett volna az alsógatya felé valami.
- Teljesen meghülyültél- jelentettem ki. Nem tudom mi ütött belé, de eléggé felhúzott vele. Megpróbáltam lemászni, amivel csak azt értem el, hogy majdnem leestem. Másodjára sikerült, esés nélkül ráálltam a párkányra. Viszont innen elég nehéz volt dőlés nélkül bemászni a házba. Ben jött utánam, mosolyogva besegített az ablakon, majd emelt fővel kirontottam a szobából, végig a lépcsőn, és sikerült az utolsó két foknál hatalmasat esnem. Itt szakadt el a cérna. Ben riadtan robogott le a lépcsőn, és húzott az ölébe, én pedig a sírástól fuldokolva borultam a karjai közé. Órákig így ültünk, én vigasztalhatatlanul sírtam, ő pedig próbált csitítani. Először sírtam, amióta Briték elmentek.
Miután lenyugodtam sunyiba írtam egy sms-t apának, hogy ne várjon haza.
- Most először alszok itt nálatok – suttogtam tíz perccel később, a velem szembe fekvő Bennek, majd magamra húztam a takarót. Kint eleredt az eső. Egyébként, jöttem rá, nem tudom mi ütött belé a tetőn, de segített. Már nem is gondolkodtam az esküvőn, a sulin, vagy Kevinen. Az esküvőnek igazából örültem, Kevin egy hétnél tovább úgyse fogja kihúzni, anya annyira nem kedveli, a sulis ügy meg apró baromság.
- Erre telebőgöd a lépcsőt. – Rám mosolygott, majd nyomott a homlokomra egy puszit. -
Muszáj aludnunk?
- Akár nézhetjük is egymást. Szebb vagy, mint egy festmény. – Átölelt, majd a hajamat kezdte birizgálni.
- Szeretem a hajadat. Szőkén, feketén, röviden, hosszún. Neked mindenhogy jól áll. Én pici Manóm.
Szeretem az ilyen romantikusabb pillanatainkat. Szeretem azt is, amikor bohóckodunk, amikor elővesszük a régi társasjátékokat, és azt is szeretem, amikor intimebb pillanatokat élünk át. Szeretem, amikor szócsatákat vívunk, amikor órákig vitázunk a zenéről, a Könyv vs. Film kérdésről. Amikor csak sétálgatunk, amikor a gömbbe fekszünk, elzárva mindentől és mindenkitől. Ott mesélt először Jonathanról.
- Szeretsz engem is? – kérdeztem, mint egy ötéves.
- Hát, ezt meg kell fontolnom… - Elnevettem magam és megdobtam a párnámmal. – És te engem?
- Hát persze hogy nem! – nevettem el magam, úgy igazán. Rajta volt a sor a párnadobással.
A következő két hetem az esküvő előkészületeivel telt. Próbáltam segíteni, de leginkább elhajtottak. Pedig szerintem jó ötlet, hogy a lagzin az Aerosmith zenéljen. Fel is jegyeztettem Bennel. Kora reggel megtelt a ház vendégekkel, eljött Pandora húga, Amanda, a másik koszorúslány. Nagyon szimpatikus volt első látásra is, egy szép padlizsán lila ruhát viselt. Ott volt az állítólagos nagybátyám, igaz még egyszer sem láttam, és az esküvő alatt se beszéltem vele valami sokat.
Az egész Pandora szüleinek a házában volt. Mostoha nagyszüleimet egyébként egész megkedveltem, az elmúlt napokban, bár egy kicsit tartózkodóak voltak velem, azóta, hogy fél éve bemutattak nekik.
Az oltár nagyon szép, vörös rózsákkal volt végigfuttatva, a vendégek székei hamuszürke szaténnal volt bevonva, ami kiemelte a menyasszonyi ruha vakító fehérségét.
Pandora gyönyörű volt, apa pedig kifejezetten sármos. A szertartás könnyfakasztó volt, mindenkinél eltört a mécses. A csók után pedig alig bírtak gratulálni az ifjú párnak. A lagzi végére Panda lesírta a sminkjét és összekócolta a haját, de még így is kitűnt a tömegből.
- Gyerünk lányok, most dobom a csokrot! – kiáltotta örömtől elfúló hangon az ara. Azon nyomban felpattant minden lány, én pedig nevetve követtem őket. A csokor repült, át a tömegen és egyenesen Ben arcába csapódott. Meglepetten kapta el a zuhanó csokrot, majd felnézett. Láttam a szerelmem szemébe a félelmet, ahogyan ráeszmél, hogy körülbelül 40 céltudatos, igaz szerelemre éhes nő közeledik felé, Ő pedig riadtam hajította a mellette ülő ölébe. Amanda mosolyogva emelte fel a csokrot, és emelt fővel tűrte a gyűlölködő pillantásokat.
- És van jelölt? – kérdeztem tőle pár perccel később. Amanda 25 éves volt, és elég csinos.
- Nem, egyelőre nincs senki. Élvezem a karrierem sikereit, és a szabadságot. - Sokatmondóan bólintottam.
December 24-e, sikeresen megdőlt a melegrekord, így az embereknek még vásárolni sem volt kedvük. Pandora sütés közben többször is rosszul lett, nem tesz jót neki a meleg. Apa minden évben kivilágítja a házat. Most éppen Ben segítségével az ereszt öltöztették karácsonyi pompába. Én pedig odabent díszítettem a 'fát'. Van egy édes szobanövényünk, azt díszítjük fel minden évben. Clark a neve. Lili, a mintaanya elég nagy lépést tett abban, hogy elengedje Bent, ugyanis, hagyta, hogy velünk karácsonyozzon. Ő meg valamilyen céges buliba ment.
Végül is Briték nem tudtak gépre szállni, így külön karácsonyozunk. Sajnáltam, pedig még Greg is hazalátogatott.
Csak úgy röpült az idő, egyszer csak azt vettük észre, hogy este van, mindennel kész vagyunk, és véget ért a szent esti forgatókönyv. Reggel Ben ébresztett, teljesen bezsongott, alig várta az ajándékbontást. Felnevettem, majd pizsibe rohantunk le az emeletről, a nappaliba, ahol apáék már vártak ránk. Clark a dohányzóasztalon pihent, alatta -bár, leginkább mellette- ajándékok tömörültek. Ben rohant legelőször oda, majd felkapta a legnagyobb dobozt, és elolvasta a kártyán álló nevet. Szomorúan nyújtotta át a csomagot apának. Vigasztalásként arcon pusziltam, majd belevetettem magam a játékba. Megkaparintottam egy vörös csomagot, és boldogan tapasztaltam, hogy az én nevemre címezték. Egy könyv volt benne, Vavyan Fable-től a Sárkánykönny. Örültem az újonnan szerzett zsákmánynak, óvatosan letettem, megköszöntem apának, majd Ben felé fordultam, aki a tőlem származó csomaggal küszködött. Egy aranyhalat kapott tőlem, akit Mozartnak nevezett el. Pandától festékkészletet kaptam, amit megköszöntem, majd illedelmesen félreraktam. Nem az én világom a festés. Ben apáéktól egy ukulelét kapott, amikor játszani kezdett rajta, sírtam a röhögéstől. Apának vettem egy cowboy kalapot, amit mosolyogva fogadott, Pandorának egy pár magassarkút, orrán egy-egy mikulással. Nagyot nevetett rajta, majd felpróbálta. Azt hiszem ennél nevetségesebb holmit nem is vehettem volna. Na jó, talán a rénszarvasos pulóver viccesebb lett volna. Bentől egy bögrét kaptam, rajta a Benről készült kedvenc képemmel. Miután mindenki megcsodálta az ajándékát, kezdtünk rátérni a mindennapos beszélgetési témákra. Apa viccelődött velünk és a fagyönggyel, majd Pandora jelentőségteljesen nézett rá, mire elhallgatott.
- Van még valami, amit nem adtunk át- szólalt meg hirtelen jött komolysággal. Felugrott a kanapéról, és kiemelt Clark mögül egy apró kis dobozkát. A kezembe nyomta, majd Panda mellé lépett. Kinyitottam a dobozt.
Egy pár apró kiscipőcske nézett velem farkasszemet. Felváltva pislogtam a dobozra, majd apáékra. Nem értettem semmit. Apa mozdult először, szeretetteljesen megérintette Panda hasát, nekem pedig összeállt a kép. Pandora terhes.
Kistestvérem lesz.
Mosolyt erőltettem az arcomra, majd megöleltem őket. Vidám arccal hallgattam végig, mikorra várható a baba, hogy fiút szeretnének, és még sok minden mást, amire nem emlékszem. Mikor úgy éreztem lehet, Bennel felrohantam a szobámba, becsuktam az ajtót, és csak akkor törtem ki, amikor meggyőződtem róla, hogy apáék nem hallanak.
- Terhes, érted?! Babát vár. A testvéremet. Akinek sokat jelentek majd, aki felnéz majd rám. És Pandora az!! Pandora lesz a testvérem anyja!!- sokkoltan dőltem le az ágyra, magamra rántva Bent. - Lesz egy kishúgom. - El sem tudtam képzelni, hogy nekem öcsém lesz. Nem, ha már testvér, akkor lány lesz.
- Azt hittem elfogadtad, sőt,megszeretted Pandát- szólalt meg meglepetten.
- Szeretem Pandát, de... nem akarok tőle gyereket!- amint kimondtam, elnevettem magam, Ben pedig prüszkölve legurult rólam.- Nem tudom, hogy szeretnék-e testvért, és ürügyet keresek, amiért ne akarnék. Igazából... Azt hiszem örülnék. És... Amúgy se lennék sok ideig olyan nagyon az élete része, hiszen kevesebb, mint másfél év múlva elköltözünk. Jézusom, tehát akkor egy pici lányt is itt kell hagynom!
- Én csak anyámat hagyom itt, de azt hiszem öt ember helyett fog hiányolni.- Ben szomorkásan mosolygott rám.
-Igaz, igaz.- Gondolataimba mélyedve ültem fel. Ha lesz egy pici húgom, az nem is lenne rossz. Sőt! Azt hiszem egész jó testvér lennék. Igen!
Minél többet gondolkodtam a dolgon, annál inkább fogadtam el a tényt, annál inkább tetszett meg. Amikor egy negyed óra múlva lementünk reggelizni, igazi vidámság tükröződött az arcomon.
- És egyébként névötletek már vannak?- kérdeztem, miután lenyeltem a számban tartózkodó rántotta nagy részét.
- Az Adrian és a David, ami mindkettőnknek tetszik, de még minden megváltozhat- mosolygott Panda.
- És ha lány lesz? -csillant fel a szemem.
- Sarah, vagy Lynn.- Panda arcán kissé elhalványult a mosoly. Furcsán nézett rám, szinte megrovóan, bár mielőtt megbizonyosodhattam volna a dologról, elfordult, és Ben reggelijével kezdett el foglalkozni.
-Sarah Light. -Tetszett. - A pici Sarah Light. Ez a név nagyon jó! Megfelelő egy újabb Light babának.
Apa nagyot nevetett.
- Fel se merül benned, hogy fiú lesz, igaz?
- Dee, persze... öö... Az Adrian Light is nagyon jól hangzik. A David Light... Akkor már inkább Davie Light, nem?
Panda láthatólag visszazökkent a boldog kismama szerepbe, órákig beszélgettünk a kicsiről, még ebéd után is, amikor eszembe jutott valami.
- Brit!- kaptam a fejemhez.- Fel kell hívnom, ezt el kell mesélnem neki! És Kennynek is!- Felszaladtam a telefonomért, és tárcsáztam. Az utóbbi időbe alig beszéltünk meleg barátommal, kéthetente egyszer, mivel a telefonszámláink az egekben telepedtek le. Először Őt hívtam.
- Panda terhes! Lesz egy pici Sarah húgom. -kiáltottam, miután felvette. Teljesen belelkesültem.
- Micsoda?? És pont karácsonykor mondták el? Jó időzítés.. Várj, már azt is tudjátok, fiú, vagy lány?
- Egyértelműen lány lesz. Nem lehet fiú.
- Igazából de. -mondta kedvesen Kenny.
- De én nem tudom elképzelni azt. -makacskodtam. Még beszélgettünk egy keveset. Vidáman tettem le a telefont, hiányzott már a hangja. Álltam még pár percet elmélyülten, majd hívtam Britet.
- Igen?- szólt bele vidáman. - Boldog karácsonyt Ella.
Azt hiszem, sikerült bele sikítanom a telefonba a fejleményeket, majd amikor kicsit lenyugodtam, elmeséltem neki a reggeli meglepetés ajándékot, hogy mennyire várom, és, hogy biztosan lány lesz.
- Komolyan így mondták el?- nevetett Brit, azon a különleges, csilingelő nevetésén, amit mindig is irigyeltem tőle. Persze, én csak vihogni tudok... - Úgy mondták el neked, mint egy ötévesnek szokás? - Itt hosszú csend, majd Brian kiáltása, és nevetése. - Kedvelem Jimet, de nem gondolod, hogy ez egy kicsit gáz módja volt annak, hogy közöljék veled?
- Szerintem aranyosak voltak- mondtam kissé durcásan, mint egy ötéves. Nagyot nevetett, majd felsikoltott, és csattanást hallottam, olyat, amikor bőr érintkezik bőrrel.
- Megzavart a hívásom valamit? - nevettem fel. - nem akartalak zavarni titeket az ágyba, bocsi.
- Igazából a kanapén- csendült Brit válasza. Még jobban nevettem.
- Jaj, Brit! Annyira hiányzol! Meg az a szívtipró is, aki azt hiszem, épp a bugyidba mászik- Mosolyogtam.
- Te is nekem. Vagyis, nekünk, és egy darabig még ellen tudok állni neki.- fél perc csönd.- De nem sokáig. - Szerelemtől telt hangja összefacsarta a szívem. Másfél év, Ella. Másfél év. Elbúcsúztam tőlük, pont akkor, amikor Ben átkarolta a derekamat.
- Nemsokára, Manóm! - megcsókolta a nyakamat, sürgetően, utánozva a gondolataimat.
Megfordultam és megöleltem. Köszönöm ölelés volt, megköszöntem neki mindent.
- Átadhatom az igazi ajándékodat?- húzódott el tőlem, de azért a derekamat továbbra is tartotta. Amikor meglátta az arckifejezésemet, felnevetett, én pedig beleremegtem a nevetésébe.- Komolyan azt hitted, egy béna bögrét kapsz tőlem?
Nem, nem csak egy bögrét kaptam. Írt nekem egy dalt, egy gyönyörű dalt, amit gyönyörűen adott elő. Könnyekig meghatódtam, az egész szám rólam szólt, és a szívemig hatolt. Jó, igen, borzalmas nyálas dolog, de nekem tetszett, és mégis csak karácsony van!
