Kedves olvasók! Fogalmunk sincs hányan vagytok, hányan olvassátok, de ez egy különleges rész. Mi, mint írók úgy gondoljuk ez lett a legjobb, legkülönlegesebb rész. Élvezet volt megírni.
Enjoy!
Ella
Mason meglepődött, de szó nélkül hagyta megjelenésem. Ugyanúgy, mint régen, nem kérdezett semmit. Igaz, alvás helyett gondolkodtam, mégis kipihenten mentem le hozzá a konyhába.
-Jó reggelt Ella!- mondta mosolyogva.
-Szia- próbáltam visszamosolyogni. Félig sikerült. Leültem az asztalhoz.- Köszönök mindent. Sajnálom, hogy még mindig a te nyakadon lógok.
- Semmi baj- tette elém a reggelit.- Tudod, hogy nem bánom. De miért nem a barátodhoz mentél?
- Túl sokat kérdez. - nem volt kedvem beszélgetni vele Benről. Se Britről.
- És a barátnőd? Hogy van? Tudja már hova megy tovább? -szegény, próbálta elterelni a figyelmemet arról, ami fáj és pont azt találta el.
- Remekül van, nyár végén Bostonba költözik Briannel.
- Értem.- A beszélgetés ennyivel véget is ért. Nem hülye, rájött, akaratlanul is megosztottam vele bánatomat. Elvittem suliba, kicsit hála gyanánt. Megköszöntem neki mindent, majd írtam Britnek egy sms-t, hogy már a suliba vagyok és nem megyek érte. Brit válasza: Oké, semmi gond. Brian majd bevisz.
Megbeszéltem magammal, hogy a tegnapi napot meg nem történté teszem. Brit majd elmondja, amikor szeretné. Nem irányíthatom bűntudatkeltéssel.
- Szia Manókám!- Ben hátulról megölelt.- Kennytől tudom, hogy Annie-nél aludtál. Valami gond van?
- Nem, csak épp arra jártam, és anya kérte, hogy maradjak.- Muszáj lesz felhívnom anyát. Szegényt eléggé bemártottam hazugságaim szövevényébe.
Ben mit sem sejtve bólintott. Elindultunk befelé.
- Ella!- kiabált utánam a hang, amit ezer közül is felismerek. Most viszont nem boldogság követte, hanem gyomorgörcs. Tudok én normálisan a közelükbe lenni? És ha Brian elmondta neki?
- Sziaaa. Ne haragudj, hogy nem mentem érted, de anyánál aludtam.- sürgősen írnom kell anyának egy sms-t.- Brian, mutatok valamit, gyere!
Elráncigáltam a többiektől, akik csak tágra nyílt szemmel néztek utánunk. Brian, egy újabb kitörésemre várva sietve megszólalt.
- Sajnálom! Nem akartalak megijeszteni. Vagy megbántani. Vagy akármilyen rossz érzelmet kelteni benned. Megbeszélem Brittel, hogy maradjon. Elmondom neki, hogy mennyire fáj ez neked. Meg fogja érteni. Esküszöm. Ugye nem haragszol rám?
- Nyugi.- most jött a pillanat, mikor nekem lett bűntudatom. Brian totálisan bepánikolt.- Ne szólj Britnek...
- Mi van?
- Megérdemli, hogy szabad akaratából döntsön. Ha el akar menni, menjen. Nem láncolom Sydney partjaihoz.
-De..
- Nem kell neki tudnia, hogy én tudom.-értetlen fején akaratlanul is elmosolyodtam.- Szeretném, ha akkor mondaná el, amikor akarja.
- Jó.. De ugye nem haragszol? Rá.. vagy rám..
Elnevettem magam. Furcsa, milyen könnyen megy vele beszélgetni. Egészen megkedveltem tegnap.
Visszamentünk és Briték szinte ugyan úgy álltak, mint mikor elmentünk. Valami mégis fura volt. Mintha szétrebbentek volna.
- Na, mi van? Nem megyünk be? Én fázok. -mondta Brian. Bementünk.
Egész nap úgy tettem, mint aki nem is tud semmit. Brian, hogy elterelje rólam a figyelmet, ma még hangosabb és idiótább volt, mint szokott. Brit nagyon örül, hogy ilyen jól kijövök szerelmével. Ben már kevésbé.
-Úristen Ben, durván féltékeny vagy!-kiröhögtem- Brian a legjobb barátnőm pasija,és a legjobb barátod! - Ben nem csak az én életembe kapott szerepet. Briannel legjobb barátok lettek. <3
-Kenny ilyenkor nem unatkozik otthon? -kérdezte Brian -Szívesen szórakoztatnám. -Brit beleröhögött a telefonba. Két napja a füléhez van ragadva az a kütyü.
Brian
Kicsit aggódom Ella miatt. Bár nem mutatja ki, tudom, hogy nagyon megviselte ez az egész. És egyébként hol aludt este? Beszéltem Kennyvel és Annievel is.
A csengő ébresztett fel gondolatmenetemből. Hál' istennek ez már az utolsó órám volt, húztam haza. Nem akartam gondolkodni, ezért max-ra tekertem a kocsiban az A7x-et.
Otthon egy sör társaságában tévéztem, amikor szexi Britem szabályosan berontott-ami nem is lett volna rossz, ha Kenny nem lohol utána.
-Na megvannak a cuccok?- kérdezte Kenny túlbuzgón.
-Estére? Persze! Brit is jön?- válaszoltam, mivel fogalmam sem volt, miről beszél. Erre Kenny elpirult.
-Jaj, de most komolyan!- sürgetett Brit.
-De most komolyan, miről van szó?
-Hát, Ella bulijáról!Te szerzed be a cuccokat!
-Cica. Nem. Tudom. Miről. Beszélsz.
-Brit te szóltál neki? -kérdezte Kenny. Bírom azt a srácot.
-Hoppácska!- Brit hihetetlenül édes fejet vágott. Őt jobban bírom.
Az egész délutánom azzal telt, hogy beszerezzem Ellának a legjobb bulikellékeket. Úgy gondolom túlteljesítettem magam.
Basszus! Az egész délutánom elbasztam, pedig pihenni -és sörözni- akartam. Mekkora jóarc vagyok!
De végül is bírom Ellát,Brit meg kapja be! Vagyis ne. Bár ha jobban belegondolok...
Végre hazaértem, felcibáltam a szatyrokat, és éppen amikor hulla fáradtan döltem volna be az ágyba, ott találtam Britet. A kedvenc pólómban. Lehet, hogy mégsem kellett volna kulcsot adni neki.. De szexibb nem is lehetett volna.
-Tudod, hogy ellenállhatatlan vagy cica?- kérdeztem.
-Hát persze. Kárpótlás a délutánért.
Lekaptam a felsőmet.
Ben
Ella ma este is lerázott, Kennyre hivatkozva. Annyira nem bírom azt a srácot! Ella túlságosan függ tőle.
Annyira szeretem őt. Mindenét! Hogy szép, hogy inteligens, hogy energikus, hogy pici, hogy tudatlan. Igen. Ezt szeretem benne a legjobban. Nem tudja magáról ezeket. Elvarázsol ahogy fogalmaz. Túlságosan függ a körülötte lévőktől. És ezt sem tudja magáról. Ella még annyira gyerek.
Anyám szokás szerint leszidott, amiért későn értem haza. 5 óra volt. Csodálom, hogy a 4 órás munkaidőtől nem ájult el.
Túlságosan félt, amióta Jonathan meghalt. Igen fiatalon rossz társaságba keveredett. Túladagolta magát. Akkor még nem fogtam föl.
Apám születésem után nemsokkal itt hagyott minket. Mindezek miatt nem szeretném, hogy Ella átjöjjön.
A szobámba felérve bekapcsoltam a zenét. The Doors. Fogtam magam és kimásztam az ablakon, majd felültem a tetőre. Ismét magukkal ragadtak a gondolataim.
Brian nemsokára elmegy, viszi magával Britet. Ella tökéletes élete darabokra hullik. Igazából megértem Britet. Bár, csak pár hónapja ismerem Ellát, én is mindenhova követném.
Rossz lesz Brian nélkül, nagyon jóba lettünk. Brit... Brit tulajdonképpen csak Ella miatt kell.
Velük kéne mennünk.
Kenny!
Ella felnőtt. Tökéletes barátok veszik körül. Az ember azt hinné nincs rám szükség, pedig még most is olyan sokat számítok neki, mint anno. Elég hízelgő volt, amikor megtudtam, hogy belém zúgott, de akkor már elfogadtam azt ami vagyok. A szüleimnek akkor mondtam el, amikor az első fiúm volt. Anyám megértő volt, apám félig kitagadott. Mikor anyám meghalt, kollégiumba mentem. Rá három évre megismertem Sophie-t. Első évemet töltöttem az egyetemen, épp késésben voltam. Belerohantam, és bezúgtunk egy szökőkútba.
Most 15 éves, imádni való, szellemes, igazi lelki társ. Ellával imádnák egymást.
Sophieval megbeszéltük, hogy minél hamarabb összeköltözünk. (És eltűrjük egymás pasijait.)
Biran
Brit sajnos reggel elment, hogy előkészítsék a bulit. Bennel azt a feladatot kaptuk, hogy foglaljuk le Ellát. Felkaptuk Ellát és Daisyt, és lementünk a partra.
- Tudunk egy jó helyet- Ellával összemosolyogtak.
Ben bepattant hátra, én pedig megtagadtam az anyósülést.
- Brian! Ez az én kocsim! Én vezetek! Felfogtad?- hisztizett Ella.
- De ha egyszer imádom ezt a kocsit!
- Ellának igaza van, az ő kocsija, ő vezet- nyújtózkodott Ben hátulról.
- Nem kell védeni az asszonyt, már így is elég papucs vagy.
Ben kiszállt engem bevágott hátulra, Ellát finoman arrébb taszította és beült a volán mögé.
- Megfelel mindenkinek?! Ella szállj be!- Kiröhögtem. Attól még papucs.
Az út további részében hátul duzzogtam, próbáltam figyelmen kívül hagyni Daisy nyáladzó kirohanásait.
- Ben, a kutyád rám mozdult.
Ella felvihogott. Ben szörnyülködve nézte, majd halál nyugodtan kijelentette:
- Ella! Ha még egyszer megütöd a magas c-t, kidoblak az kocsiból!
