Kopogást hallottam a szobám ajtaján.
-Brit, kicsim, Ella téged keres, beengedhetem ugye?
-Persze Anya!- mondtam, kicsit meglepetten, hiszen nem beszéltük meg Ellával, hogy találkozunk. De ettől függetlenül örültem neki. Gyorsan eldobtam, ami a kezemben volt. Nem is tudom, azt hiszem egy füzet és egy toll lehetett. Megláttam Ellát, a szobám ajtajában. Szokás szerint az őrült, halálra szorítós öleléssel köszöntöttük egymást. Ránéztem, és valahogy olyan más volt az arca. Már ismerte a járást, teljesen nyugodtan leült az ágyamra, aztán meggondolta magát, a szőnyegre huppant, és mesélni kezdett. Az első mondata ez volt:
-Lefeküdtem Bennel.- mondta, közben kivillantotta fogsorát. Lehet kicsit öntelten hangzik, de szerintem én nagyon jól ismerem Ellát. Elég régóta jóban vagyunk, hogy tudjak róla mindent. Ella igazából mindig másképp mosolyog. Amikor mosolyog, meg sem kell szólalnia, mindig tudom mit akar mondani. Na jó, majdnem mindig. Most erre a mondatra nem számítottam. Ehhez a mondathoz, egy csíntalan, ugyanakkor büszke mosoly került az arcára. (?)
-És, mondd milyen volt?-kérdeztem, nagy izgatottsággal.
-Ugyanolyan az ágyban, mint ahogy csókol. Elképesztően jó!-mondta, de most már egy kicsit elpirult.
-Istenem de jó!Halljuk a részleteket!- Legszívesebben sikítottam volna! Mert Ella a legjobb barátnőm, és Ben is nagyon jó srácnak bizonyult.
-De Brit! Nem fogok beszámolni neked mindenről!- még mindig mosolygott. Szerintem igenis el akarta mondani.
-Jó. Rendben legalább azt mondd el, hogy...-félbeszakított.
-Brit! Én szerelmes vagyok! Istenem, annyira szeretem Bent! Most már tudom.-Mondta, és már igazán őszintén mosolygott, szerintem legszívesebben sírva fakadt volna.
-Ella! Úgy örülök neki! Na de mondd csak! Ki mutatott be Neki?-válaszoltam, önelégülten.
-Hát persze, hogy te, Brit!-még mindig piros volt az arca.
-Komolyan ennyire jó volt?-kérdeztem még mindig önelégülten, mert úgy láttam, Ella mindjárt elbőgi magát. Láttam. Az arcán.
-El sem tudod képzelni mennyire!- Nagyon izgatott volt.- Elvitt az Ő titkos helyére. Arra a helyre, ahol már azelőtt jártam. Olyan romantikus volt.
-A szabadban?! -most már hangos voltam.- Ejha! Büszke vagyok rád! Nem is gondoltam vo...- egyszer csak befogta a számat.
-Brit, kérlek!- mondta, és levette a kezét a számról.
-Jól van, jól van..-mondtam, bár egy kicsit csalódott voltam. Szerettem volna tudni a részleteket.
-Viszont... Ben kicsit rosszul érezte magát, azt mondta, szerinte korai volt, és, hogy nem bánom-e. De gyorsan megnyugtattam, hogy ez nem így van. -mondta.
-Remek! Ahogy elnézem Ben jófej srác!- jelentettem ki, vigyorogva. Ezzel azt próbáltam éreztetni, hogy Ella szerencsés, és vigyázzon a kapcsolatukra. A nap további részében beszélgettünk. Ella olyan dél körül ment el.
Nemsokkal az után, hogy elbúcsúztam tőle, Brian hívott.
-Szia cica! -olyan nyugodt, és megnyugtató hangja volt- Mondd csak mit csinálsz ma délután?-nagyon megörültem, a kérdésének hallatán, tehát ennek alapján válaszoltam.
-Semmit. Csak nem tervezel valamit?
-De, arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahová. Van hozzá kedved?
-Természetesen!- hogy kérdezhet ilyet? Ha vele vagyok, egyszerűen mindegy mihez, de van hozzá kedvem.
-Oké, akkor egy óra múlva érted megyek.- nagy izgatottságot éreztem a hangjában.
-Rendben, de hová megyünk?-kérdeztem.
-Titok.- e szó elhangzása, még titokzatosabbnak tűnt mint eddig.
-Okéés! Szeretlek Egyetlenem!- kénytelen voltam belátni; nem kérdezősködhetek, mert azzal elrontanám a pillanatot, és amúgy se mondaná el. Felszaladtam a szobámba. Úgy döntöttem letusolok, majd a szekrény elé álltam. Felkaptam egy fekete iszonyat szexi, ugyanakkor elegáns pólót, egy farmert és egy fekete sarut. Úgy gondoltam, akárhová is megyünk, ez biztos jó lesz. Megérkezett Brian. Anyu nyitott neki ajtót. Mosolyogva hívta be, de Brian ellenállt. Gyorsan kézen fogtam, majd elköszöntem Anyutól, mielőtt még itt ragadtunk volna. Egy csókkal üdvözölt. Ez a csók forró volt, ami felcsigázott. Kinyitotta a kocsi ajtaját nekem, majd beült ő is.
-Eléggé kiöltöztél- mondta, kissé gúnyosan. Most vettem csak észre, hogy elég lazára vette. Nem öltözött ki. Egy egyszerű inget, farmert, és edzőcipőt viselt. Csak mosolyogtam, bár egy kicsit megsértve éreztem magam. Hiszen Ő nem mondta el, hova megyünk. De Brian azok közé az emberek közé tartozik, akikre nem tudok haragudni. Kiszálltunk.
-Hiszen ez a te lakásod.- a bérház előtt álltunk, ahol Brian lakott.
-Igen, ez a meglepetés első fele.-mondta, még mindig nagyon titokzatosan. Felmentünk. Amint kinyitotta az ajtót, egy gyönyörű gyertyákkal teli asztalt láttam, 2 személyre terítve. Álomszép volt. Pedig nem is volt annyira túlcsicsázott, tényleg. A gyertyák tökéletesen mutattak a kis szobába, és bevilágították az egész lakást, még a konyhát is. Brianre néztem, aki egy rózsaszín orchideát tartott a kezében. Ennyire ismer engem? Az orchidea a kedvenc virágom. Noha orchideát mindig nagy és szép vázákban lehet kapni, Briannél csak egy szál volt, csak úgy. Ez csak még lazább és spontánabb hatást adott az egésznek.
-Mondd csak szerelmem, mit kapok ha odaadom ezt a virágot?-kérdezte, és hatalmas mosolyától szinte elájultam. Nem bírtam magammal, kirántottam a kezéből az orchideát, majd adtam neki egy hatalmas csókot, ami nagyon érzéki volt.
-Hmm... Úgy gondolom ez kevés lesz. Még velem kell vacsoráznod, hiszen ez a virág nagyon sokba került-a hangjában egy kis gúnyt éreztem, de úgy gondoltam tervez valamit.-Aztán...-vigyorgott.
-Egyet kell értenem veled.-mondtam.
Leültünk és megvacsoráztunk. Nagyon romantikus volt az egész. Igaz 'csak' Brian lakásán voltunk. Brian meghozta az 'első fogást':
-Zacskós leves á lá Szexisten. - mondta, két tányérral a kezében.
-Hmm... Fincsi.- vigyorogtam. Ezzel el is kezdtük a vacsorát.
A főétel mikróban sült sajtos melegszendvics volt. Otthoni ételekből a kedvencem.
-Parmezán sajt van benne... Mert tudom, hogy az a kedvenced.- mondta. Igazából a mozzarella, de a szándék a fontos. Na, és a desszert. Csokis kosár. A kedvenc aprósüteményem. A neve elárulta: egy édes kosár alakú tészta, benne csokikrém, fölül étcsokoládé bevonat, a tetején megszórva mogyoródarabokkal. Brianről nem gondolná az ember, hogy ilyen figyelmes. Ezt is nagyon szeretem benne. Elmondta, hogy a kedvenc helyemen vette. Igen, Brian is a KEDVENCEIM közé tartozik!
Befejeztük a vacsorát. Egy csókkal köszöntem meg, mindazt, amit értem tett. -Igazából a vacsora is finom volt, de már erre vártam, mióta megérkeztünk- Ez egy hosszú csók volt. Reméltem, hogy folytatódik, de Brian kiment elmosogatni. -Fogalmam sincs miért. Igazából mindig otthagyja a szobába, reggel kiviszi, és talán 2 nap múlva elmosogatja.- Leültem az ágyra.
-Ne segítsek?-kérdeztem.
-Kösz, nem kell. Édesem!-mondta észbekapva.- Egy pillanat és megyek!
-Oké.-mondtam halkan.
Éppen a körmömet piszkáltam, amikor hátulról átölelt. Összerezzentem.
-Tudom, hogy erre vártál.- suttogta. Elmosolyodtam, majd megfordultam.
-Miért, te nem?- kérdeztem halkan.
-Ó dehogynem!- Brian ledöntött. Megcsókolt, nem is egyszer. És nem is akárhogyan. Átvettem az irányítást. Szép lassan kigomboltam az ingét, majd levettem róla -igyekeztem nem egy gyertyába dobni. A szemembe nézett, mintha mondani akart volna valamit. Majd adott egy igazán vad csókot, és innentől nem volt megállás. Brian egymás után vette le rólam, és magáról a ruhadarabokat. Gyors volt. Á! Brian egy szexisten! Még mondta is.
Egy ideig hagytam, majd a hátára fordítottam. Én fokozatosan gyorsultam, ami kihatott a hangomra. Brian beletúrt a hajamba, én pedig megint hanyatt feküdtem. Innentől pedig észre sem vettem az idő múlását.
Már csak feküdtünk, és Brian kényeztetett.
-Ez most különleges volt.- mondta, csodálkozva. Elmosolyodtam.
-Szerintem is.-megcsókoltam. Letettem a fejem a párnára, és elaludtam.
- Cica! Reggel van. - mondta lágy hangon. Megijedtem.
-Milyen nap van ma?! -kérdeztem, hadarva. Brian bizonyára először meglepődött, majd ismét lágy hangon válaszolt.
-Vasárnap.
-Hű! Megnyugodtam. - ezután pedig megcsókoltam Briant, aki ekkor már velem szemben a combján könyökölt.
-Jól érzed magad?-kérdezte.
-Persze, hogyne. Nem. Elfáradtam. És megijedtem, azt hittem ma suli van.
-Akkor nem hívtalak volna ide.- Brian még erre is gondol. Felállt, én pedig ledobtam a fejem a párnára, és nyújtózkodtam. Brian éppen öltözött, amikor pedig begombolta a farmer nadrágját,felnézett,majd megfordult. Lehasalt az ágyra.
-Brit, én szeretlek.-mondta lazán.
-Öm... Én is, de mit szeretnél?-kérdeztem, nem tudtam, hogy most mi van..
Én még nem öltöztem fel, csak egy szál takaróban ültem az ágyon. Brian kezét, egyszer csak a derekamnál találtam. Elkezdett csikizni. Felnevettem.
-Drágám, szerintem add fel!- igaz odakaptam, de nem vagyok nagyon csikis. Nos, Brian ennél okosabb. Rögtön a combomhoz, és a térdhajlatomhoz vándorolt a keze, ami egy nagyon, nagyon érzékeny pontom. Sikítottam. Brian nem engedett. Végül kiszabadultam, és a a fürdőszobába rohantam. Persze, ő futott utánam.
-Ne Brian, hagyjál!-nevettem. Brian megállt az ajtóban.
-Figyu.- mondta, és én megtorpantam, majd megfordultam.-Szerintem én egy kicsit túlöltöztem-nevette el magát. Végignéztem magamon.
-Engem nem zavar.-vigyorogtam. Brian megindult felém, de én csak álltam. Nem futottam el. Megfogott. Nekinyomott a falnak, a szemembe nézett, és vigyorogva csak ennyit szolt.
-Cicuskaaa, felnövünk mi valahaaaaaa?
-Háát. Ha felnőtt korunkban is szexelhetünk, akkor igen.- erre elnevette magát, majd megcsókolt. Hosszan.
-Kérsz kávét?- kérdezte, miután elengedett.
-Igen köszi.- rámadott egy nagy pólót, én pedig a bugyimat kerestem. -Tudod...
-Igen 3 cukorral, tejjel felöntve. -elmosolyodott, és ettől úgy éreztem mindjárt megint nekiesek.
Megtaláltam a vörös ruhadarabot -szeretem a vörös színt- és leültem az asztalhoz.
Kicsit elbambultam és elkezdtem gondolkodni. Azt hittem menten felszállok az égbe, és elkezdek táncolni. Hát a nagy rocker Brit szerelmes, és mindent rózsaszínben lát. „Pink is the new black”.
Már egy ideje együtt vagyunk Briannel, de ebbe még nem gondoltam bele. Egyszerűen csak szeretem és eddig nem vettem észre milyen hatással van rám a szerelem. A délelőttöt együtt töltöttük, de Briannek el kellett mennie próbálni a bandájával. Hazafuvarozott.
A kocsi megállt a házunk előtt. Már szálltam volna ki, de Brian megfogta a kezem. A szemembe nézett, és megcsókolt. Ez a csók sokáig tartott, komolyan, kezdtem szédülni, majd 'elengedett'. Mosolyogtam, nyomtam egy puszit még az arcára, majd megfogtam a kilincset.
-Brit. Mondd csak! Nem szeretnél valamikor a közeljövőben hozzám költözni?-kérdezte. Én csak ültem és bámultam a szemébe. Millió gondolat futott át az agyamon. „Milyen jó lenne mindennap Briannel 'aludni'.” „Elköltözhetek otthonról, és végre egy kicsit függetlenebbé válhatnék.” „Brian ezt tényleg szeretné?” Ezekhez hasonló kérdések és mondatok jutottak eszembe, majd ráébredtem, hogy válaszolnom kell.
-Nagyon szívesen, de erről még beszélünk. -mondtam. Rámosolyogtam, és kiszálltam. Még mindig kába voltam az előző csóktól, és Brian kérdésétől. Visszanéztem, Brian mosolygott, majd elhajtott.
Otthon csak feküdtem, és gondolkoztam. Főleg Brianről és Rólam. Vajon komolyan azt szeretné, ha hozzáköltöznék? Nem csak azért kérdezte meg, hogy kárpótoljon valamiért? Sajnos nem látok a fejébe, de talán így van jól. Egy darabig még ezen gondolkodtam. Végül arra jutottam, hogy Brian szeret engem, és fölöslegesen aggódom, hogy tényleg szeretné-e. Végül is hamar kiment ez a fejemből. Majd, eszembe jutott Ella és Ben. Vajon mi lehet az a 'titkos hely' ahova Ben elvitte Ellát? Vajon most hogy érezhet Ella? Talán úgy ahogy én? Aztán abba kellett hagynom a gondolkodást, mert egy olyan kép villant be, amit nagyon nem akartam elképzelni, de a drága szemem, magam elé vetítette. Közben tévéztem, elfoglaltam magam. Majd már este lett, letusoltam, ledobtam magam az ágyra. Hirtelen Brian pihe-puha ágya jutott az eszembe. Aztán rögtön el is aludtam.
-Brit, szívem!-hallottam meg Anyu hangját.
-Neee Anyu csak 5 percet még!- szokás szerint ilyenkor alszok még 15 percet.
-De Briney drágám, már így is fél nyolc van.- hirtelen felkaptam a fejem, és hihetetlen kapkodással készültem el. Rohantam ki az ajtóba, hátha eljött értem Ella ahogy szokott. És akkor eszembe jutott...
Hát persze! Ő biztos Bennel megy már suliba. Mivel nem laktam messze elkezdtem sétálni.
-Brit, édes drága, legjobb barátnőm. Hogy képzeled azt, hogy nélkülem mész iskolába? Ott álltam, vagyis ültem a kocsiba vagy tíz percet, mire Lara kicammogott, hogy „Britney már elment nélküled!”.- Ella morcosan vont kérdőre.
- Bocs, azt hittem, hogy *dúl a láv*, és Bennel mész..- mondtam mosolyogva. Jól esett, hogy még mindig szívesen fuvaroz.
-Mi tökéletesen megvagyunk és még mindig nagyon szeretem, de attól még szeretlek téged is!
-Hát akkor szent a béke?-kérdeztem.
-Hiszen eddig is az volt. Na jó, ígérd meg, hogy nem csinálsz ilyet többet.-szidott le Ella.
-Természetesen nem lesz ilyen többet.-vigyorogtam, próbáltam elviccelni az egészet. Tényleg szégyelltem magam.
Ella csak mosolygott, majd elköszöntünk egymástól, mentünk az óráinkra. A tanórák gyorsan elteltek, már éppen ebédszünetre mentem. Aztán megláttam Oliviát, amint megint Ellát piszkálja, szokás szerint Matt miatt.
Azonnal mellette termettem.
-Szia Ella! Hogy, s mint?-léptem oda, és egy szúrós pillantást vettem Oliviára.
-Ömmm. Szia Brit... Izé. Semmi, megyek az ebédlőbe, három perc. Csak.. Izé.-láttam rajta, hogy nem igazán szeretné elmondani, miért piszkálják. Megértettem a helyzetét, de akkor sem tágítottam. Szerettem volna megvédeni Ellát, akkor is, ha Ő nem akarja.
-Á szia Olivia, észre sem vettelek. -próbáltam a lehető leggúnyosabban beszélni hozzá.-Miről beszélgettetek?-kérdeztem, és a hátam mögül éreztem, Ella szúrós pillantásait, de úgy döntöttem, hogy nem veszek róla tudomást.
-Éppen azt mondtam Ellának, hogy mekkora pasilopó, ugyanis Matty az én pasim, ő meg itt-ott randizgat vele. Ez nem csak felháborító, hanem...- körülbelül ennyit jegyeztem meg abból amit Olivia fecsegett. Tök nyílvánvaló, hogy Ella nem veszi el más pasiját, még akkor sem, ha szingli. És most nem az. Mielőtt válaszolhattam volna, Ben termett ott mellettem, és Ellát rögtön meg is csókolta.
-Van valami probléma?-kérdezte, a lehető legnyugodtabb hangon.
-Ömm... Ben. Izé, semmi nincs, csak tudod Brit félreértette a helyzetet és...-Olivia félbeszakította.
-No lám! Nemcsak az én pasim lopod el, hanem még egy másikon is lógsz. Ez érdekes.-előkapta a telefonját, és írni kezdett.- Nem is tudom mit szólnának ehhez a többiek... Te mit gondolsz?
-Olivia állj le! Mit képzelsz te magadról? Hazudsz, féltékenykedsz Ellára, és rá akarod kenni, hogy a pasid utál, sőt ráadásul még pletykát akarsz terjeszteni róla. Elég szánalmas. Ella nem tehet arról, hogy jobb, mint te. Menj, és hisztizd ki magad valakinek, akit érdekel is.-mondtam lenézően, és kis szünet után vártam Olivia reakcióját. Ez nem volt más, mint hatalmas kikerekedett szemek, tátott száj, és pislogás... Elmosolyodtam. Tényleg büszke voltam magamra. A következő pillanatban Ben kikapta a lány kezéből a telefont, és kitörölte az elkezdett SMS-t, majd Olivia kezébe nyomta, aki még mindig ugyanolyan tátott szájjal pislogott ránk.
-Ben. -törtem meg a csendet.
-Brit.- ezúttal Ben szólalt meg. Elnevettük magunkat, és adtunk egymásnak egy pacsit. Majd Ellára néztem.
Ella a meghatódottságával küzdött. Legalábbis merem remélni, hogy ez volt az oka annak, hogy nem szólat meg, és nem az, hogy szégyelli, hogy nekünk „kell” őt megvédenünk. Szerencsére igazam lett. Egy kis csendet követően Ella, átkarolt minket, és nevetve az ebédlő felé lépkedtünk.
-Srácok. Imádlak titeket.- jelentette ki Ella, amitől én is meghatódtam.-Tényleg köszönöm. Lehet ha nem jöttök, akkor Olivia egész ebédszünetben rajtam lóg.
-Ugyan már! -válaszolt helyettem is Ben.- Meg különben is, ha a barátnőmet „pasilopónak” nevezik, az nekem sem jó.
Ekkor én is megszólaltam.
-Nekem pedig a legjobb barátnőm vagy. És Olivia most már igazán megérdemelte, hogy végre kicsit helyre tegyék. Mondjuk hál' istennek jó kedvem volt. Ha depis vagyok, lehet egy pofont is kap.-nevettünk.
Ella elmosolyodott. Lassan beértünk az ebédlőbe, majd megláttuk Briant. Már várt ránk. Leültünk mellé majd elmeséltük neki az egész sztorit. Igaz ő csak nevetett rajta, de nekem igenis sokat jelentett. Remélem Ellának is. Ezek után végig beszélgettük az egész ebédszünetet. Azt vettem észre, hogy engem csodálatos emberek vesznek körül, és nem akarok soha elmenni innen. Hirtelen meghallottam Brian hangját.
-És ezért nem mentem be azóta sem abba az étterembe.- Ella és Ben nevetésben törtek ki, majd észhez kaptam, és én is elkezdtem nevetni.
